Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A nemzetközi magánjogi visszautalás. 2. [r.]

442 lezően előírja, nemcsak, hogy állandóan alkalmazzák, hanem kiterjesztően értelmezve a visszautalást, az öt eseten kívül is min denkor figyelembe veszik. Ez a tény kétségtelenül meggondolásra kell, hogy késztesse azokat, akik a visszautalás követésében logikai ellentétet vélenk felfedezhetni. A német törvény ugyanis a következőkép értelmezendő: A német kolliziós norma általában anyagi szabályra utal. Kivételképen azonban olyankor, mikor a külföldi kolliziós norma a német jogra visszautal, a német kolliziós norma utalása erre a külföldi nemzetközi magánjogi szabályra történik. A külföldi kolliziós norma utalása viszont uz általános elvvel megegyezően megint a német anyagi jogra történik. Ez a magyarázat a jogszabályt egy főszabályra és egy, kivételre bontja fel. Ebben semmiféle logikai ellentmondás nincs. A német törvényhozó a kört a német jognál megszakítja és ki jelenti, hogy a német jogra való utalásnál csak az anyagi szabály van felhíva. Ennek a megszakításnak nem szükséges okvetlenül a lex fori-nál történnie. Nincsen abban semmiféle logikai ellentmondás, ha a jogszabály a kört valahol kettévágja és kijelenti, hogy innen kezdve a továbbutalás nem vehető többé figyelembe.19) Igaz ugyan, hogy akkor, amidőn a jog az egyik kolliziós norma utalását az egész jogrendszerre, a másikét viszont csak az anyagi szabályokra való utalásnak tekinti, látszólag ellentétben van önmagával. Ez az ellentét azonban nem magában a jogban. hanem csak a jog kifejezésmódjában észlelhető. A jog szövegében előforduló ellentmondás csak látszólagos: az egyik kolliziós normának az utalását máskép értelmezi, mint a másikét. Ez a kifejezésbeli ellentét nem kívánatos ugyan, de ha meg is állapítható, a jogtartalom logikai ellentétére még nem lehet belőle következtetést vonni. A jogrend a logikával való összeütközés nélkül megteheti azt, hogy a kétféle kolliziós normának kétféle, egymástól eltérő értelmezést tulajdonít. Nem fogadható el tehát a visszautalás ellenzőinek az a nézete, hogy a circulus inextricabilis-ból logikai ellentmondás nélkül nem lehet a jogviszony végleges eldöntéséhez eljutni. Viszont ennek a megállapításából az a következtetés sem vonható le, hogy a visszautalás követése van előírva a bíró számára. II. Az előadott érveket mérlegelve végeredményben a követ kező képet kapjuk. Az elméletek egyike sem alkalmas arra, hogy a bírónak határozott útmutatást adjon a visszautalás követé se vagy mellőzése tekintetében olyankor, amikor a jog kifejezel t rendelkezéseket nem tartalmaz. Valamennyi elmélet alapgondolataiban elhibázott vagy következményeiben kivihetetlen. Azzal ini Westlake: A treatise on priváté internationla law. London, 1925. 28 1.