Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 10. szám - A törvényes zálogjog terjedelme

437 A TÖRVÉNYES ZÁLOGJOG TERJEDELME. Irta: ár. Szádeczky-Kardoss László székesfővárosi s. fogalmazó. E lap folyó évi novemberi 9-ik számában a fenti cím alatt megjeleni cikkel kapcsolatban legyen szaiad hivatkoznom arra, hogy ez a cikk a magyar gazdasági életben igen gyakran előforduló és épen ezért nagyjelentőségű kérdéssel foglalkozik s arra a konklúzióra jut, hogy a mezőgazdasági ingatlan haszonbérbe adóját a jégkár biztosítási összegre a törvényes zálogjog nem illeti meg és pedig annál kevésbbé, mert ez csupán kiváltságig jog s a haszonbérbeadó még lejárt követeléséi is más úton a végrehajtási törvény 225. alapján mgfelelöen biztosíthatja. Miután ez a kérdés gyakorlati szempontból véve igen sokszor vetődhetik felszínre, legyen szabad azt más szempontból is vizsgálat tárgyává tennem s ennek során elsősorban is megállapítanom azt. hogy a biztosítási kárösszeg minek a helyébe lép. mert csak ennek megállapítása után dönthetjük el a felvetett kérdést. Leszögezni kívánom azonfelül, hogy nem elvi szempontból, vagyis de lege terenda. hanem miután bírói döntés alapján merült tel a kérdés, kizárólag a törvényesség, vagyis de lege lata szempontjából kívánok foglalkozni az üggyel. Ezéli kiindulási pontul a K. T. 463. §-ában foglalt azt a fogalom meghatározást veszem, amely szerint a kárbiztosítás ..valamely meghatározott esemény következtétben előálló vagyoni hátrányoknak a megtérítése." A bírói gvakorlat ugyanezt fogadta el a kárbiztosítás céljául is. Nem tehető tehát vita tárgyává az. hogy a jégkár biztosítás tárgyának az a vagyoni hátrány tekintendő, mely a biztosító személyi az állal éri, hogy a mezőgazdasági ingatlanon termelt termények a jégverés következtében elpusztulnak még azok tényléges beszedése, vagyis a szeparáció előtt. Igj látszólag helyes lenne a cikk azon megállapítása, hogy ;i kár :i még be nem szedett, lehál szeparáció utján még ("máik) gazdasági tétel nem nyeri gyümölcs megsemmisülése, vag\ megsérülése folytán keletkezett s így látszólag helyes lenne azon további következtetés is. hogy a biztosítási öss/e- ennek a kárnak a helyébe lépett, erre pedig a haszonbérbeadói a törvényes zálogjog meg nem illeti. Ámde nézetein szerint ez. a következtetés csak a szavak betűszerinti magyarázatán alapszik és nem veszi tekintetbe azok jogi és gyakorlati érteiméi, amelyek szigorú mérlegelésé vei épen az ellenkező megállapításhoz kell eljutnunk. E tétel igazolására hivatkozom elsősorban magára az általános felfogásra s így főleg arra a gyakorlati lémre, hogy a gazdasági élet még sohasem látta abban a kárt, hogy a még