Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Bozóky Géza: Nemzetközi váltójog [Könyvismertetés]

396 zetközi forgalom megbénulása. De ez csak időleges lehel épen úgy, miként egyes államok túlzott gazdasági autarchiája: a váltójog nemzetközi egységesítése pedig az időlegesen kedvezőtlen viszonyokon felülálló s a jövőbe néző célt szolgál. Miként ezt Fontaine 1934-ben Brüsszelben megjelent váltójogi munkájában írta, a váltójog egységesítését a féktelen nemzeti partikularizmusból származó jelenlegi balsorsban mint új idők hirdetőjél üdvözölhetjük.* Bozóky Géza egyetemi tanárnak a nemzetközi váltójogról írott 774 oldalra terjedő hatalmas munkája a váltójogi irodalom kimagasló értékű műve. A mű két részre oszlik. Az I. rész az Egységes Nemzetközi Váltójog történeti fejlődésének korszakait tárgyalja. A II. rész a genfi nemzetközi váltóegyezmény alapján készült magyar váltótörvény tervezetével foglalkozik. Az I. rész nemcsak ismerteti az Egységes Nemzetközi Váltójog történeti fejlődésének korszakait, hanem a tudósnak a dolgok mélyére ható éleslátásával tárja fel és plasztikusan szemlél teti az angol-amerikai, a francia és a német váltórendszerek főbb alapelveit, az ezek között fennálló eltéréseket és végigvezet a váltójog nemzetközi egyenlősítésére irányuló kísérleteken és munkálatokon. Találóan mondja, hogy a váltórendszerek különbségei inkább a váltójogok felépítésének szerkezeti eltéréseként jöhetnek figyelembe, semmint nagyobb gyakorlati jelentőségű alapelvek gyanánt, mert adott viszonyok között többékevésbbé mindegyik rendszer a másik javára engedményeket tenni kénytelen. Az egységesítés mégis komoly nehézségekkel járt, mert — amint a mű ezt jellemzően kiemeli — a francia váltójogi rendszer hívei a történeti elsőbbségre, a német rendszer védői a germán jog modernebb felfogására, az angol-amerikai jogászok a gyakorlatilag bevált szabályok megváltoztatása eset ben előállható zavarokra való hivatkozással nem voltak hajlandók engedményeket tenni. A magyar váltójogi irodalomnak nagy értékei a műnek azok a fejezetei is, (II. III. és IV. fejezet), amelyek vázolják, miként izmosodott a váltójog egységes szabályozásának gondolata. Végigivezet Bozóky az 1910. évi első és az 1912. évi második hágai nemzetközi váltójogi értekezlet munkálatain; megvilágítja a genfi nemzetközi váltójogi értekezlet előzményeit é^ tájékoztat az 1930. évi genfi harmadik nemzetközi váltójogi értekezlet tevékenységének módszeréről. Hasznos szolgálatot tesz a szerző azzal, hogy a mű I. részének függelékében az egyes államok hatályban lévő váltójogát jegyzékbe foglalta, továbbá azzal is, hogy a magvar váltójogi:*] „Au milieu des malheurs actuels nés d'un particularismc natioiia] eíi'réné, il y a lieu da la sailuer comme l'annonciatrice de temps nouveaux: (idézi Bozóky a mű III. oldalán).