Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Az adós örökösének helyzete fizetésképtelenségi jogi vonatkozásokban

379 nie. ami szükségképeni következménye volt annak a magyar jogi felfogásnak, mely a nyugvó hagyaték intézményét nem ismeri. A hagyaték nem lévén önálló jogi személy, az arra vonatkozó rendelkezési valamennyi örökösnek kell megtennie. Az 1926-ban életbeléptetett s ez idő szerint is hatályban lévő kényszeregyességi rendelet azonban a gazdasági üzemtől eltekintve, egyéb hagyaték tekintetében a kényszeregyességi eljárás megindítását nem engedi meg. E változott felfogás indokaként Tury Sándor Kornél — aki egyébként e rendelet kodifikálásában tevékeny részt vett — arra mutat rá. hogy a hagyaték rendeltetése annak az örökösök közölt való felosztása, a hagyaték e minősége az örökhagyó személyével kapcsolatos jogviszonyok lebonyolításával megszűnik. így a hagyatékkal fogalmilag ellentétben áll a kényszeregyességi rendelet bevezető szavainak az a megállapítása, hogy ez eljárás célja az adós eddigi gazdasági tevékenysége zavartalan folytatásának lehetővé tétele. E cél biztosítására csak akkor kerülhet a sor, ha a hagyatékhoz gazdasági üzem tartozik — ehhez képest e rendelet csak erre az esetre tartja megengedhetőnek a ke. eljárás megindítását. Anélkül, hogy az itl vázolt felfogással vitába szállni kíván nánk. meg kell állapítanunk, hogv kénvszeregyességi jogunk fejlődése 1926. óta a 6340/1927. M. E. sz., valamint a 850/1931. M. E sz. rendeletek életrehivásával abban az irányban haladt, hogy a kényszeregyességi eljárás megindításának célja most már nemcsak az adós üzletének zavartalan folytatása, hanem ez eljárás keretében likuidációra is sor kerülhet. A hivatkozott rendeletek szabályai részletesebben körvonalazzák a hitelezők kielégítését célzó értékesítési jog gyakorlásának módját és feltételeit. A kényszeregyességi jog ily irányú fejlődésére való tekintettel, ma már elesett az az indok, amely a kényszeregyezség ieljárást nem tartotta megindíthatónak a nyilvánvalóan felosztásra kerülő hagyatékokra vonatkozólag. Ma már a ke. likvidáció jogintézménye alkalmas jogeszköznek bizonyulhat arra, hogy a csőddel járó értékrombolások elkerülésével s a hagyatékhoz tartozó vagyon tárgyak gazdaságos értékesítésével biztosítsa a hitelezők egyenlő elbánását. A hagyatékra vonatkozó kényszeregyességi eljárás specifikus jellege, annak az egyéb eljárásoktól való eltérése abban jut kifejezésre, hogy míg különben az egyességi eljárás az adós vagyoni helyzetének alapulvételével, itt az örökös saját vagyonának figyelmen kívül hagyásával, csupán a hagyatékra korlátozottan nyer lefolytatást. Ha a külföldi államok jogalkotását nézzük, első sorban a hozzánk közelálló osztrák, német, csehszlovák kényszeregyességi törvényeket, úgy megállapíthatjuk, hogy ott minden hagyatékra vonatkozólag megindítható a kényszeregyezségi eljárás. A túlterhelt hagyaték gazdaságilag és jogilag egyaránt megnyugtató lebonyolításának szempontjából a mi viszonyaink kö-