Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Az adós örökösének helyzete fizetésképtelenségi jogi vonatkozásokban

376 önhatalmúlag különböztet, úgy ezzel oly jogsértő magatartást követ, amely nemcsak attól az előnytől fosztja meg őt, hogy ;iz örökös hitelezőivel szemben való felelősségét a hagyaték erejéig korlátozhassa, hanem e felelősség levonásának konzekvenciái sem szoríthatók egy a hitelezők szempontjából — méltánytalan minimumra. Gondolnunk kell e vonatkozásban is arra a már fentebb is hangsúlyozott szempontra, hogy amikor az örökös a hitelezők kielégítésénél egyoldalúan, önkényesen válogat, úgy itt valószínűnek látszik az össze ját szás, vagy a kedvezés. Erre való tekintettel fokozott jelentőséget nyer az a kérdés, hogy e rosszhiszeműségre mutató eljárásnak mi a kockázata? A más vonalon elért gazdasági előnnyel szemben milyen hátrány érheti az így eljáró örököst? Amikor újabb birói gyakrolatunk itt csak odáig megy el, hogy az örököst saját vagyonából csak oly összeg meg térítésére kötelezi, amennyi a ki nem elégített hitelezőket a hagyatékra megnyitott csőd esetén illette volna, úgy viszonylag igen csekély mérvű az a hátrány, amely az örökösre hárul. Ezt a jogsértő magatartása következtében származó egyéb előnyök könynyen felül is múlhatják. E kérdés elbírálásánál megfelelően figyelembe veendők azok a lehetőségek is, amelyek itt csődjogi vonatkozásokban mutatkoznak. Az idézett birói döntés s az annak helytállósága mellett állást foglaló cikk is elismeri, hogy a csődbeli eredményt annak lefolytatása nélkül pontosan megállapítani nem lehet. A Pp. 271. §-a szerinti mérlegeléssel a bíróság itt csak valószínűségi alapon következtethet. Az a körülmény azonban, hogy az örökös jogsértő magatartása következtében, a hagyaték felhasználása folytán a csőd nem nyitható meg, több vonatkozásban lényeges jelentőséget nyer. A csődeljárás a hitelezői érdekvédelem szempontjából igen fontos, alapvető jelentőségű biztosítékokat szolgáltat. Kiveszi a vagyont az adós kezéből, annak kezelését, értékesítését más, hivatalos szervekre bízza, úgy ezeknek, mint az egyes hitelezőknek (Cs. T. 139. §.) módot ad arra, hogy az egyes hitelezők követeléseit megkifogásolhassák s ezzel védelmet biztosít a fenn nem álló, fiktív követelésekkel szemben. Mindé jogvédelmi lehetőségek az itt tárgyalt esetben a hietelezők számára elenyésznek, mint ahogyan az a publicitás sem érvényesül, amely a csődeljárás megindítása esetén az érdekelteket jogaik érvénye sítésére ösztönzi. A csődeljárás itt érintett mozzanataiban komoly, reális gazdasági érdekmomentumok érvényesülnek, amelyek az adós helyzetét lényegesen befolyásolják. A csődeljárás elkerüléséhez az örökösnek fontos érdekei fűződhetnek, nagy jelentőséggel bírhat reá nézve az a kérdés, hogy a hagyatékot maga bonyolítsa le, az ahhoz tartozó egyes vagyontárgyakai be-, látása szerint értékesíthesse, esetleg oly hitelezőt juttasson teljes kielégítéshez, akinek követelését egyébként a csődben a tömeggondnok, vagy a hitelezők nyilván eredménnyel kifogásolták