Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 9. szám - Az adós örökösének helyzete fizetésképtelenségi jogi vonatkozásokban

374 Az adós örökösének helyzete fizetésképtelenségi jogi vonatkozásokban. Irta: dr. György Ernő, az Országos Hitelvédő Egylet igazgatója. Dr. Alföldy Dezsőnek, a budapesti kir. Ítélőtábla alelnökének e szemle legutóbbi számában megjelent értékes előadása kétségtelenül elérte azt a célját, hogy e gyakorlatilag oly nagy fon tosságú kérdésben uralkodó bizonytalanság kiküszöbölését és egy egyöntetűbb és tisztultabb birói gyakorlat kialakulását előmozdítsa. A felvetett kérdés elvi és gyakorlati fontossága, valamint az illusztris szerző személye egyaránt indokolttá teszik, hogy e problémát továbbra is napirenden tartsuk s annak egyik kiágazásához, a fizetésképtelenségi jogi vonatkozásokhoz hozzá szóljunk és az előadásban érintett egyik-másik gondolatot tovább fűzni is igyekezzünk. Fizetésképtelenségi jogi vonatkozásban az adós örökösének helyzete jogi jelentőséget abban az esetben nyer, ha a hagyaték a költségeket, valamint az örökhagyó tartozásait nem fedezi. Az örökös kötelessége ez esetben az — feltéve, hogy a hagyaték értékét meghaladó tartozásokról és terhekről tudomása volt, vagy megfelelő gondosság mellett tudomása lehetett volna. — hogy a hagyaték ellen a csődöt megkérje. Dr. Alföldy Dezső előadása szemléltetően ismerteti azt az érdekes változást, amely birói gyakorlatunkban annak a kérdésnek az elbírálásánál mutatkozik, hogy miképen alakul az örökös felelőssége, ha a túlterhelt hagyaték esetén a csőd megkérését elmulasztja s egyes hitelezőket - a hagyaték túlterheltségének ismeretében — abból teljes öszszegében kielégít, míg más hitelezők ennek folytán kielégítésbe i már nem jutnak. A korábbi birói gyakorlattal szemben, amely szerint ily esetben az örökös a kielégítéshez nem jutó hagyatéki hitelezőt teljes egészében, saját vagyonából is kielégíteni tartozik, a Kúria újabb, ez előadásban részletesen ismertetett döntése, az örököst a ki nem elégített hitelező követelésének csupán olyan arányban való megtérítésére kötelezi, amennyi őt a csőd elrendelése esetén illette volna. Az illusztris cikkíró a Kúriának ezt az újabb gyakorlatát kétségtelenül helyesnek tartja. E felfogá sával — sajnálatunkra — egyetérteni nem tudunk s a birói gyakorlat újabb alakulását, az alább kifejtett indokoknál fogva, úgy közvetlen, mint közvetett kihatásaiban megnyugtatónak nem tartjuk. A régebbi gyakorlat, amely az örököst túlterhelt hagyaték esetén a kielégítéshez nem jutó hagyatéki hitelezővel szemben az egész követelési összeg erejéig marasztalta, abból a felfogásból indul ki, hogy az örökös nincs jogosítva a hagyatéki hitelezők között különbséget tenni, egyes hitelezőket teljes összegben ki-