Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - A házasságjogi bírói gyakorlat sajátságai

Az elhagyás jogos okának, ami mindig csak bontó ok lehet, bebizonyítása megszünteti az elhagyott fél kereseti jogát, de ilyen jogos oknak felhozása vagy bebizonyítása, még ha ez az ok valamely bontó ok is, nem teszi az elhagyót elhagyottá. Ugyancsak az eddiginél szigorúbban vizsgálandó az elhagyás a H. T. 81. §-a, az elhagyott fél beleegyezésének jogszün tető hatása szempontjából. A beleegyezés természetesen nem vélelmezhető, de az elhagyottnak az elhagyáskor, valamint nyomban az elhagyás után tanúsított magatartása szigorúan vizsgálandó, vájjon az előbbi nem volt-e az elhagyó fél elhatározására bátorító, vagy épen eldöntő hatással, az utóbbi pedig nem terem tett-e olyan helyzetet, amely az elhagyó számára lehetetlenné teszi az életközösség visszaállítását. (Pl. az elhagyott nyomban ágyasMi gra lép.) A II. T. 80. g-ának alkalmazásánál tág tere nyílik a gyakorlatnak a könnyítésre és nehezítésre. A felette bizonytalan és ingadozó gyakorlatnak szüksége volna valamely irányelvre, hogy sem a könnyítés, sem a nehezítés irányában el ne térjen a törvény szellemétől és intencióitól. A 80. §. utolsó bekezdése (a feldúltság) nem alkalmas arra. hogy erőltetett törvénymagyarázat nélkül érvényesülhessen az indokolásban felállított elv. Ez a rendelkezés nemcsak nem ad semmi útmutatást arra, hogy mi lek intessék a házastársi kötelesség súlyos megsértésének; ellenkezőleg, kísértést foglal magában arra, hogy mindaz ilyennek tekintessék, ami konkrét esetben tényleg a házassági viszony feldúlásához vezetett. Könnyed és tág magyarázatot nyert a gyakorlatban a feldúltság és az elviselhetetlenség fogalma s különösen kevés figyelem fordíttatott a 80. §. utolsó bekezdése eme rendelkezésének értelmére: „a [elsorolt okok valamelyike következtében" Ez úgy értelmezendő, hogy a ,,perben érvényesített okok következtében", ami kizárja a feldúltság megállapítását, ha az nyilván más okból következett be. Ugy vélem, hogy ezen magyarázaton alapszik a királyi Kúria legújabb gyakorlata, amelyet sokan compensatio delictorum-nak akarnak tekinteni. A H. T. 80. §. a) pontja alá vonható bontó okok körének helyes megállapíthatása végett talán szükséges volna elvként felállítani, hogy csak az vehető bontó oknak, amiről az összes körülmények gondos mérlegelése mellett kétségtelenül megállapítható, hogy a házas életközösség végleges megszüntetését eredményezte volna akkor is, ha a házassági kötelék nem volna felbontható. Ez az elv látszik megfelelni az indokolásban felállított ,,végső szükség" követelményének és ennek alkalmazása a legmesszebbmenő nehezítés, amely még törvényszerűnek mondható. Az officiálitásnak szigorúan alkalmazandó elvénél fogva a törvény minden ténybeli és jogi eleme kutatás és megállapítás tárgyává teendő, tekintet nélkül arra, van-e a perben védekezés