Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A csendestárs jogkörhiánya a betéti társaság, mint vállalattulajdonos társtagalkalmazotti nyugdíjkötelezettségének vállalásánál

246 A tudomány szemszögéből ebből a nézletből is kell értékelni a m. kir. Kúriának 1937. évi március hó 2. napján P. IV. 5333/1936. szám alatt hozott végitéletét. Hiányossága, hogy kimondotta, hogy a betéti társaságnak, mint kereskedelmi üzletet betéti társaság alakjában folytató családi társulatnak — a beh ő viszonyt illetően — a cégjegyzékbe be nem jegyzett ú. n. alaptőkések — az e tekintetben P. IV. 2708/1930. szám alatt hozott ilélet szerint a csendes társak — is a tagjai, és a betéti társaság a szolgálattevő társasági tagok részére nyugdíjfizetési kötelezettséget a társaság összes tagjának — közöttük az alaptőkések — a csendes társak — hozzájárulása nélkül nem vállalhat. Ennélfogva a betéti társaság részéről idevonatkozóan kötött megállapodás, mert a csendes társak hozzájárulása nélkül köttetett, „hatálytalan", mivel az ily nyugdíj fizetésére vonatkozó kötelezettségvállalás ,,éppúgy, mint a magánvállalatok alkalmazottai részére szóló nyugdíj elvállalása ez idő szerint nem tekinthető oly ügyletnek, amely az ily vállalati alkalmazott szolgálati szerződésével és így a kereskedelmi üzlet vitelével rendszerint jár". A P. IV. 2708/1930. számú Ítélet szerint az ily nyugdíjfizetési kötelezettséget vállaló ügylet oly ügylet, amely ,,a társaság rendes üzleti forgalmán túlmegy és a társaság céljához sem tartozik", következésképpen, ahhoz ,,a közkereseti és betéti társaság valamennyi tagjának beleegyezése szükséges arra való tekintet nélkül, hogy az üzletvezetés kit, vagy kiket és mi módon illet (K. T. 81., 132. §.)". Ehhezképest a P. IV. 5333/1936. sz. Ítélet szerint a betéti társaság egyetlenegy alaptőkés — csendes társ — beleegyezése nélkül idevonatkozó joghatályos kötelezettséget nem vállalhat". Nem főérvként, hanem mellékindokként kimondotta a Kúria (P. IV. 2708/1930. sz.), hogy a betéti társaság ,,szolgálattevői és ezek hátramaradottai részére szóló nyugdíjfizetési kötelezettségnek elfogadása, sőt annak általános szabályozása a betéti társaság kereskedelmi üzletének rendszerinti ellátáshoz tartozó ügy létnek annál kevésbbé tekinthető, mert a szolgálattevő társtagok üzleti tevékenysége nem a szolgálati szerződésen, hanem főként társasági tagsági minőségen alapulván, munkájuk jutalmazása a családi egyetemlegességnél és vállalkozói minőségüknél fogva az alaptőkeosztalékában keresendő, nem pedig a fizetésben, ami a vállalat remélt jövedelmezőségének csupán előlegezéséül tekintendő". Ezeknél fogva több, mint 40—45 évi szolgálat hü teljesítése után beteges állapotban közel a hetvenéves életkorukhoz a szolgálattevő társtagok a szölgálatadó betéti társaság akarata ellenére az évek óta fizetett nyugdíjuktól elvonattak, a mindennapi szükségletük kielégítésére is szükséges nyugdíjjárandóságtól a munkaadó betéti társaság akarata ellenére elüttetve, a nyomorba döntve tehetetlenül vergődnek, ha alamizsna és könyöradomány a betéti társaság részéről ideiglenesen rajtuk nem segít. Sőt P. IV. 5333/1936. szám alatt kimondotta a Kúria pusztán csak egy csendestárs idevonatkozó kereseti kérelme folytán azt is, hogy a