Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - A budapesti házasságok

238 a bontások statisztikáját óhajtanám a jogászközönség figyelmébe ajánlani.4) Jellemző, hogy a millenium évében a 600.000 lélekszámot meghaladó lakosságú Budapesten az elválások száma 36 (harminchat). Ismétlem: harminchat. Ezzel szemben a bekövetkezett nagy szociális népmozgalom és a világháború hatása alatt 30 év multán 1926-ban: 2026. Cikkem bevezető sorainak gondolatmenetéhez képest dr. Illyefalvi I. Lajos Budapest lakosságának fokozatos növekedését és a válásokat feltüntető statisztikát 1936. évi november hó 2-án kelt 1132—1936. sz. levelével küldötte volt meg (L. 237. o. táblát.; Szerző e statisztikai adatokkal kapcsolatban számol be a ,,Magyar Statisztikai Társaság" 1927. évi (II. l-t. és 17.) országos értekezletének lefolyásáról és az elhangzott véleményekről Bernát Istvánnak: ,,Az elválók és öngyilkosok" c. munkájában tá gyalt epidemikus jelnségre tekintettel.5) Idevág dr. Zsakó Istvánnak, a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatójának tanulmánya: ,,Az öngyilkosság kérdése az elmebajos nőknél" (Gvógvászat. 1929.). Dr. Szél külön táblázatot állított össze különböző számítások és ezekre vonatkozó indexek alapján és az 1880—1881. éveket véve alapul — kimutatja, hogy az 1930—31. években történt elválások közel százszoros gyarapodást mutatnak. A világháborút megelőző békés esztendők (1910/11.) budapesti statisztikájával szemben az 1930/31. évi abszolút statisztikai számok pontosan 122.0°lo-os gyarapodást mutatnak. 4) A házasságkötések magyarországi és nemzetközi egybevetése után a szerző a következő tömörítést vonja le: A vidéki törvényhatósági jogi városok népessége korábban és sűrűbben köt házasságot, mint a budapesti lakosság; még jobban felülmúlja a falvak népének mohó családalapítási vágya A regényszerű számbeli eredmények vizsgálatának közepette a szerző így kiált fel: Ám töltse el a hatalmas angol nemzetet a túlnépesedéstől való félelem, a maroknyi magyarságot soha! 5) Az értekezleten a Kúriát tehermentesítő 1907:XX1I. t.-cikket többen nyilvánították károsnak. Rámutat erre Laky Dezső: Társadalomtudomány') V. évf. (1925) 108. 1. A kérdés gyakorlatilag nagyon könnyen és egyszerűen megoldható volna. Az ig. miniszter utasítást kellene, hogy kiadjon az ügyészeknek a 77-es bontások megfellebbezésére. Ezek a fellebbezések a táblán szóbeli lá: gyalás nélkül intéztetnének el (Pp. 517. §.), de azért a nyilvánosság kizárásával. Ennek a hivatalos intézkedésnek a helytállóságát igazolja a m. kir. kormány 1934. évi működéséről kiadott jelentés, amelyben országos vonal kozásban ezt olvashatjuk: ,, . . . a házasság felbontására irányuló hajlandóság sajnálatos mértékben növekszik. Ugy látszik, ennek a törekvésnek még a hűtlen elhagyásra alapított bontóperekben követendő eljárási megszorító 1930:XXXIV. t.-c. sem vet gálát, mert csak az 1931. évben csökkentette át menetileg a háború utáni idők e kóros jelenségét." (213. lap.)