Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 6. szám - Utánzás és a tisztességtelen versenyről szóló törvény

232 léteznék, mely bizonyos tilalmat állít fel akár egyéni, akár a közösségi érdekről van szó. Ez az indokolás — más szóval — azt tartalmazza, hogy a bármily nagy szellemi és anyagi áldozatok árán teljesített és haladást jelentő munka eredménye, ha külön oltalom alá helyezve nincs, ne számítson jogvédelemre. Aggályosnak tartom ezt az álláspontot, mert minden munka eredményét szabad prédává nyilvánítja, aminél fogva a fáradságos és költséges munka gyümölcsét a versenytárs vagy bárki szabadon és nyugodtan élvezheti, pedig idegen fáról szedi a gyümölcsöt és ott arat, ahol más saját verítékével szántott és vetett! I.ehet-e ezt jogvédelemben részesíteni? Alkalmazva ezt az aggályomat a jelen esetre, megállapítható, hogy az alperes a felperes által előállított készüléket szolgai utánzással előállította és eladta a megrendelőnek, tehát hasznot húzott a felperes munkája eredményéből és mindezt verseny céljából tette. Azt kérdezem, vájjon az alperesnek ez az eljárása nem meríti-e ki teljesen a Tvt. 1. §-ában körülírt tényálladékát a tisztességtelen versenynek, midőn szemem előtt tartom annak az 1 §-nak a tartalmát, amely szerint ,,üzleti versenyt nem szabad az üzleti tisztességbe ütköző módon folytatni". Tekinthető-e az alperes eljárása olyannak, mely nem jön súlyos kollizióba azzal, amit üzleti tisztességnek és jó erkölcsnek nevezünk? Erre csak egy helyes választ tudok elképzelni, t. i. azt. hogy igenis, az ilyen eljárást az 1. §. minden szavával, valamiül szellemével és intenciójával ellenkezőnek találom. A fent id. Ítélet indokolása továbbá azt hozza fel, hogy a szóban forgó utánzás csak akkor sértené a Tvt. 1. §-ának rendelkezéseit, ha az alperes az utánzott mintát tisztességtelen módon szerezte volna meg, vagy ha az utánzás célja az áru származá sára, kivitelére, tulajdonságára nézve vagy általában másoknak, különösen a fogyasztó közönségnek megtévesztésére irányult volna. Ezzel szemben nekem az a nézetem, hogy az indokolásban felsorolt ezeknek a kisérő körülményeknek nincs semmi közük az 1. §. tényálladékához. Ezek a kisérő körülmények jelentőséggel csak akkor bírhatnak, ha az alperes cselekményének büntel hetőségérő! lenne szó. . ' Eddig az 1. §-t soha se magyaráztuk úgy, hogy annak tényálladéka csakis az említett kisérő körülmények fennforgása esetében volna megállapítható. Ebből a szempontból, nézetem szerint, elegendő az, hogy az utánzás verseny céljából történt. Ezért az 1. §. helyes értelmezése és helyes alkalmazása szempontjából jogilag közömbösnek tartom azt a további indokot is, hogy az alperes az utánzást megrendelésre teljesítette. Az iíélet a megrendelésben bizonyos exculpatiót lát. Ezzel azonban