Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 4. szám - Dr. Petrovay Zoltán: A hitbizományi jog szabályainak szövege és magyarázata [Könyvismertetés]
188 tek, a hitbizományi jogtanácsosok és a hitbizományi ügyekkel foglalkozó bírák valóban komoly érdeklődéssel várták. A hitbizományi törvény megfelelő végrehajtása érdekében ugyanis, — miként dr. Lázár Andor igazságügyminiszternek a műhöz írt előszava kiemeli, — szinte nélkülözhetetlen az olyan kommentár, amely az új jogszabályok szellemét, célját és jelentőségét rendszeresen megvilágítja, gyakorlati alkalmazásukat megkönnyíti s a részletkérdések helyes megoldásában is biztos útmutatóul szolgál. A szerző munkájáról nyugodtan megállapíthatjuk, hogy megfelel az előszóban vázolt követelményeknek. Mint a munkának elsősorban szembeötlő tulajdonságáról, az anyag beosztásának tökéletes áttekinthetőségéről kell a legnagyobb elismeréssel megemlékeznünk. A szerző ugyanis szakít azzal a hasonló természetű, többnyiig követett rendszerrel, amely a törvény szövege után minden hozzáadás nélkül közli a miniszteri indokolást, s a képviselőházi bizottsági jelentést, mert — miként az előszóban kifejti,-*-ily rendszer mellett a törvény javaslat eredeti szövege nem ismerhető meg, ennek ismerete nélkül pedig a miniszteri indokolás gyakran érthetetlen vagy legalább is zavaró oly esetben, amikor a javasiat szövegén — mint az adott esetben is — lényegbevágó módosításokat vittek keresztül az országgyűlési tárgyalás során. Ezért a szerző a törvény egyes §-ainak szövege mellett közölt, „törvényhozási anyag" címmel ellátott részben mintegy a szakasz keletkezésének történetét adja elő s ennek keretében ismerteti az illető szakasz törvényhozási tárgyalása során elhangzott felszólalásokat is, amennyiben e felszólalások a törvény helyes értelmezésének elősegítésére alkalmasaknak mutatkoznak. A törvényszöveget és a törvényhozási anyagot a szerző jegyzetei követik. Ezek a — túlnyomóan magyarázó jellegű — jegyzetek tömör és világos fejtegetések, amelyekben a szerző jobbára kerüli az elméleti viták útvesztőjét, de annál nagyobb értékű gyakorlati útmutatást ad az előreláthatólag felmerülő kérdések egész tömegében. Példaként' utalunk a törvény 2. §-ához írt bőséges jegyzetekre, amelyek az egyes hitbizományi vagyontárgyak sorsát világítják meg a kijelölési eljárás során, a törvény 17. §-ának jegyzeteire, amelyek a felszabadult vagyon megosztására vonatkozó egyesség természetét és kellékeit fejtik ki, a törvény 30. §-ának jegyzeteire, amelyek a törvény legvitatottabb kérdésére: a birtoklásból és az utódlásból kizárás kérdésére vetnek reflektorfényt, a 43. §. jegyzetére, amely a hitbizományi birtokosnak oly gyakran félreismert jogállását világítja meg stb. A mű terjedelmének korlátai miatt olykor szűkszavú jegyzetekben is megcsillan a szerző sokoldalú tájékozottsága; az érdekesen változó tárgyú jegyzetek ugyanis egymástól egészen tá-