Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - A katonai Bp. és a katonai Btk. néhány lényeges eltérése a közönséges jogtól

180 SZEMLE. Báró Wlassics Gyula Báró Wlassics dijaid elhunyta alkalmából a nagy államférfiúnak, a bölcs bírónak és a kiváló jogi írónak méltó emléket emeltünk lapunkban Puky Endrének, a közigazgatási bíróság elnökének magas szárnyalású, az elhunyt kiválóságait oly nagyN/erűen jellemző beszéde közlésével. Meg Kell azonban Wlassics Gyuláról, mint lapunk egyik alapítójáról, munkatársáról, mint szerkesztőbizottságunk egyik legillusztrisabb tagjáról is emlékeznünk. Wlassics Gyula a Magyar Jogi Szemle alapításának és megindításának jelentőségét és fontosságát azonnal felismerve, örömmel, nagy készséggel és óriásivá nőtt tekintélyének teljes súlyával állott oda a lap bölcsője mellé és ezzel egyik leghatásosabb tényezője lett lapunk felvirágzásának és annak a pozíciónak, amelyet a Magyar Jogi Szemlének jogéletünkben az idők folyamán sikerült magának kivívnia. A Magyar Jogi Szemle ezért mindenkor hálával és kegyelettel fogja báró Wlassics Gyula emlékét megőrizni! A budapesti ügyvédi kamara jelentése. Aki az ügyvédi kamarák évi jelentéseit áttanulmányozza, kritikai alapon beállított, áttekinthető, szinte teljes tükörképét kapja az előző év jogéletének. A legérdekesebb és legbővebb anyagot természetesen az ország első és legnagyobb kamarájának jelentése öleli fel. Szinte magától értetődő, hogy ennek a kamarának az 1936. évről szóló jelentése a maga első tárgyául az új ügyvédi rendtartás kritikáját iktatta be. Elismeri erről a rendtartásról azt, hogy az végleges formájában a történelmi fejlődésből adódó újjászervezése a magyar ügyvédi karnak, amennyiben nem kísérletezett azzal, hogy az ügyvédi kamarák történelmileg kialakult szervezetét ki nem próbált újszerű rendszereknek áldozza fel. Ezzel szemben megállapítja azonban, hogy ez a rendtartás az ügyvédi karnak, nem az ügyvédség rendi, szociális és gazdasági bajainak orvoslását akarja elsősorban szolgálni, hanem csupán az ügyvédséget érdemtelenül megrendszabályozni. A numerus claususról szólva, kiemeli, hogy a budapesti kamara a társadalom és ennek if júsága érdekében küzdött ez intézmény ellen és a kar önzetlenségére mindenkor fényt fog vetni, hogy ez állásfoglalása mellett mindvégig kitartott. A statisztikai adatokból megtudjuk, hogy az 1936. év folyamán a kamara tagjainak száma csupán tizenkettővel szaporodott, amennyiben 1935. év végén 3308, 1936. utolsó napján pedig 3320 volt a bejegyzett ügyvédek száma. Terjedelmes fejezetet szentel a jelentés a zugirászat kérdésének. Nélkülözzük azonban ezzel kapcsolatban a tiltakozást a községi jegyzők magánmunkálkodásai ellen, ami annál feltűnőbb,