Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1. szám - Serlegbeszéd

3 terv*' békóiba szorítva, amelynek nyolcórányi anyagából sem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy az ötös felosztást véve alapul, a magánjognak melyik rekeszében taporog és hol van a rendszer abban a tudományos műben, amelynek mindegyik lapján nemcsak a magánjognak, hanem a jog egész területének összes intézménye egyszerre forr, együtt kavarog. De csak ..lassan a testtel", mondaná a Mester. Először is nem szabad összekeverni a formát a tartalommal. Amint Kant írja Logikájában: „Wer methodisch denkt, kann náhmlich systematisch oder fragmentarisch vortragen".2) Való igaz. hogy Grosschmid Béni gondolatközlése során a mondat nem mindig teljes képe a gondolatnak, amelyet szolgál; egyik mondat nem mindig kapcsolódik a másikhoz olyan folyamatosan, mint ahogyan egyik gondolat logikai következménye a másiknak: a szöveg nem mindig hiánytalan tükre a gondolatok logikai sorának. Mintha a gondolatközlésnek az idő és tér véges korlátai közé szorított eszközei nem volnának elégségesek a gondolkodás végtelen folyamatának ábrázolására. A töredékes, a mozaikszerű forma mögött azonban Grosschmid Béni eszmevilágának hatalmas épületében a gondolatokat a kérlelhetetlen logika cementje köti össze sziklaszilárdan. Az esetek felismerésében, a kérdések legaprólékosabb taglalásában, a kész gondolatok bírálatában, az esetek szétválasztásában és osztályozásában elénk tárni az analitikus elme élessége, tisztánlátása, az átfogó nagy összefüggések felismerésében, a közelinek és távolinak összefoglalásában, a problémák felvetésében, a rendszereket felépítő vezérgondolatok felállításában elénk tárul a szintetikus elmének szinte félelmetes mélysége. Egyesíti magában az analitikus elme élességét, a szintetikus elme mélységét és az aforisztikus elme ötletességét. Grosschmid Béni gondolatközlésének ez az egészen különleges, egyéni módja nem valami különcködés, nem valami mindenáron eredetiségre törekvés, hanem egyrészt intuitív jelenség, másrészt sziikségképeni következménye annak a célkitűzésnek, amelyet Grosschmid Béni a jog tanításában és tudományos müvelésében maga elé tűzött. Jogászéveimben mindennapos sétám volt a Gellérthegy déli és délnyugati lejtője. Szívesen jártam oda, ahol akkor még a kertek és szőlők között csak elvétve állott egy-egy nyári lak. ahol az út porát akkor még nem kavarták fel rohanó autók és az öreg Gellérthegyen át csak tompán hallatszott a város morajló zaja. Egyik vagy másik padon sokszor láttam itt a Mestert gondolatokba mélyen elmerülve. Egy ült ottan, mint Anonymus a városligeti platánok alatt. Ilyenkor születtek meg, ilyenkor érlelődtek, ilyenkor szállottak a tisztánlátás horizontjára agyá 2) Immánuel Kant s Werke, sorgfáltig revidierte Gesammtausgabe m zchn Banden. Leipzig, 1838. Modes und Baumann. I. kötet, 485. 1.