Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - Az alföldi folyók partbirtokviszonyairól

164 mokpad csak alacsony vízállás mellett emelkedik ki a vízből, majd a vízfolyástól távolabb eső része magasabbá válván, mind több és több ideig kerül száraz állapotba. 8—10 év is eltelik, hogy ez a vastagodó homokpad olyan magas lesz, mint a mellette fekvő régi parti földterület, amikor aztán a valóságban mű vélhető vé is válik. Hogy a törvényhozó a vízjogi törvény meghozatalánál valóban nem vette figyelembe az alföldi folyók természetét, azt kétségtelenül mutatja a törvénynek 9. §-a is, amely úgy rendelkezik, hogy a folyó változott folyását az az által érintett parti bir^ tokosok bármelyike egy év alatt visszaállíthatja. Nagyon kis vízfolyások azok, amelyeknél a régi medernek és vízfolyásnak visszaállítása gazdaságilag kifizetné magát. Az alföldi folyókról pedig köztudomású, hogy azok nagyobb részt széles mederrel és különösen esős időszakban hatalmas víztömeggel rendelkeznek, úgyhogy nincs Magyarországon olyan egyén, aki a sokszor 200 méternél is szélesebb medret saját gazdasági erejével vissza tudná állítani. És a törvén}7 ehhez a technikailag is óriási művelethez csak egy évi időt enged, ami a mai technikai fejlettség mellett is szinte lehetetlen és még inkább az volt 50 év előtt, a vízjogi törvény meghozatalakor. Képzeljük el, hogy a Tisza — úgy mint szokta, — mai medrét egy év alatt két kilométer h >szszúságban 20 méterrel jobbra eltolja. Lehetséges-e egyáltalában annak előbbi folyását visszaállítani? Vagy ha a folyó az egyik nagy kanyarját hirtelen átvágta és folyását egyenessé tette, megengedné-e a hatóság, az érdekelt parti birtokosoknak a kanyargós vízfolyás visszaállítását? Márpedig ha egy törvény rendelkezését maga a hatóság nem engedi foganatosítani, akkor ezt a rendelkezést érvényben levőnek tekinteni nem is lehet. Ha pedig a most említett rendelkezés érvénytelen, akkor érvénytelen a törvénynek azzal kapcsolatos és azon alapuló többi rendelkezése is. A törvény tartalmából az következtethető, hogy az áradványra vonatkozó s kétségtelenül méltánytalan jogszabályok éppen a most említett medervisszaállíthatási jogra tekintettel lettek olyan szigorúan és a társadalom jogérzetét sértő módon meghozva. A törvénynek idevonatkozó rendelkezései tehát mint sehol helyesen nem alkalmazható és a természeti állapottal is ellentétben lévő jogszabályok, a parti birtokkérdésekben felmerülő jogviták eldöntésénél szerintem figyelmen kívül hagyandók. Az új magánjogi törvényjavaslat az osztrák polgári törvénnyel egyezően úgy próbálja ezt a kérdést szabályozni, hogy a folyóvíz által elszaggatott területért azt, akinek birtokához a tolsó oldalon a víz iszapterületet rakott, a károsult partbirtokos javára méltányos kárpótlásra kötelezi. Ez az esetek jórészében nem egészen szerencsés és megnyugtató megoldás, mert a kártérítési összeg megállapítása nehézkes, sőt a gyakorlatból tudjuk, hogy sohasem pontos. Ilyen módon a sokszor bonyolult helyzeteket és igen sokféle érdeket per nélkül elintézni alig lehet,