Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1937 / 4. szám - Az alföldi folyók partbirtokviszonyairól
161 alatt érinti a partot, a mederben már a határ a mesgyevonal meghosszabbodásának, vagyis a természetes egyenesvonalnak nem felel meg. A törvény 8. §-ának fent idézeti rendelkezése a folyó mederváltozásainak természetbeni ismerői előtt csaknem érthetetlen és azt mutatja, hogy a törvény szerkesztője a természetben nem igen látta saját szemével az alföldi folyóknak mederváltoztató munkáját. Egy birtoknak leszakított része ugyanis a leszakítás után már fel nem ismerhető, mert a leszakítás csak kis darabokban történik. Egyszerre ritkán szakít le a víz néhány négyzetméternél nagyobb területet, ezt is csak legfeljebb néhány méter mélységben, legtöbb esetben azonban ennél is kisebb darabok szakadnak le. Nagy árvizek idején vagy magas vízállás mellett ez a szaggatás gyors egymásutánban, és pedig rendszerint a víz alatt történik, tehát már csak ezért sem lehet a leszakított rész felismerhető. Kis vízállás mellett az úgynevezett partalámosásoli által előidézett és szemmel is látható szaggatások a folyónak lényegében lassú és csak csekély jelentőségű partalakító munkája De ha még a leszakított darabokat felismerhetőknek tekintenénk is, a túlsó oldalra átvitel már semmiképpen sem történik felismerhető darabokban. A leszakított darabok a víz sodrában azonnal szétmállanak, a nehezebb részek leszállanak, a könnyebbek pedig a vízben felülmaradnak, de mindegyik a folyóvízzel felismerhetetlenül összekeveredik úgy, hogy teljesen lehetetlen még azt is megállapítani, hogy egy birtok leszakított részecskéit a folyó a partnak melyik részén rakja le, sőt sokszor le Nem rakja, hanem leviszi egészen a tengerbe. Kétségtelen ezekből, hogy a jogtudomány álla! áradvány névvel nevezett fogalomnak a törvényben adott fenti meghatározása kiegészítésre szorul. Ehhez a törvényes meghatározáshoz azt fűzhetnénk, hozzá, hogy az iszapolás lassúbb, az áradvány pedig gyorsabb, sőt néha rohamosan létrejövő partképződmény. Legfontosabb különbségnek találom azonban azt, hogy az iszapolás nem valamelyik partbirtokos kimutatható kárára történik, az áradvány pedig a folyónak olyan parii lerakódása, amely a part egy másik részének elszaggatásával kb. egyidejűleg és azzal kapcsolatosan képződik. Az iszapolásra vonatkozó törvényes intézkedések -— különösen pedig az iszapolás növedéki jellegének kimondása — a társadalom jogérzékét megnyugtatja, de az áradványnak ugyanolyan jogi szabályozása már mélyen sérti az igazságérzetet. Mint fentebb már említettem, vannak olyan nagyobb birtokosok, akiktől a Tisza, — de éppenúgy a többi folyók alföldi szakasza is — 100 holdra menő területet szaggatott el. Óriási érték ez a jóminőségü folyóparti földeknél és a mi jogrendszerünkben még a legutóbbi időkig is az a helyzet uralkodott, hogy ezekért a nagyértékíí földekért a tulajdonos semmiféle kárpótlást