Magyar jogi szemle, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 4. szám - A közlési kötelezettség a biztosítási jogban

156 Ez pedig az id. 475. §-ra való tekintettel telette fontos. Feltűnő ugyanis, hogy a biztosító az elhallgatásról vagy valótlan előadásról többnyire pont akkor értesül, mikor az esemény bekövetkezett. Ha ugyanis a biztosítási pereket közelebbről vizsgáljuk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a közlési kötelezettség megsértése címén a biztosító a szerződést kifogás alakjában támadja meg, ami azt jelentené, hogy a biztosító a megtámadás jogalapjáról csak akkor értesült. Ha korábban értesült, akkor köteles lett volna a szerződést keresettel megtámadni; ha ezt nem teszi, akkor a kifogás alakjában való megtámadás iránti joga elenyészett (Verwirkung). Az id. 475. §. is nyilvánvalóan első sorban és főszabályként a kereset útján való megtámadásra gondolt, mert azt mondja, hogy az esemény bekövetkezése után is van helye a megtámadásnak, ami kifogás útján a keresettel szemben történik. A szerződési hűség és a forgalomban nélkülözhetetlen bizalom is azt kivánja, hogy a biztosított minél előbb legyen tisztában azzal, vájjon — még mielőtt tömérdek biztosítási díjat fizetett, — a biztosító megtámadással él-e? Már pedig a mai tényleges állapot mi? Azt látjuk, hogy a kereset útján való megtámadás alig fordul elő, míg az esemény bekövetkezése után a biztosított által megindított perben a kifogás útján való megtámadás a szabály (én a gyakorlatomban nem emlékszem egyetlen egy esetre sem, ahol a biztosító az esemény bekövetkezése előtt keresettel támadta volna meg a szerződést). Mindezeknél fogva nem birom megérteni azt, hogy bíróságaink miért mellőzik annak a megállapítását, hogy a biztosító mikor értesült a közlési kötelezettség megsértéséről (tisztelet a ritka kivételnek, pl. P. VII. 197/935.). A mai birói gyakorlattal szemben azonban a legnagyobb aggályt abban látom, hogy ez a gyakorlat ,,közömbös"-nek tartj.i azt a kérdést, vájjon az elhallgatott, illetve valótlanul előadott körülmény és biztosítási eset bekövetkezése közt van-e okozati összefüggés vagy nincs? Nem hiszem, hogy a törvényt helyesen így lehetne magyarázni, ami eklatáns igazságtalanságra vezethet. Ha ugyanis a biztsított által indítványozott bizonyításfel vétel azt eredményezi, hogy az elhallgatott vagy valótlanul előadót körülmény merőben lényegtelen, mert hisz a bizt. eset bekövetkezésével nem áll semmiféle összefüggésben, akkor nyilvánvaló, hogy a kereset elutasítása nem lehet helytálló, mert a közlési kötelezettség megsértése úgyszólván teljesen légüres térben mozog, nincs a megsértésnek objektuma. A közlési kötelezettség megsértése nem a maga kedvéért döntő, hanem a következményeiért. Ilyen körülmények közt hiába mondja a biztosító, hogy ha az elhallgatásról vagy valótlan bemondásról tudott volna, nem vállalta volna a kockázatot, mert a bizonyításfelvétel ily eredménye mellett az az egyéni felfogása a biztosítónak