Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - Új hitbizományi jogunk

87 nem elégedett meg a ,,közérdekű" szemponttal, amely ilyen hitbizományok létesítéséhez az egyik főfeltételt képezi, hanem a „nemzeti élet" szempontjából szükséges előfeltételt iktatta az új szövegbe ezzel aláhúzva az egyetemes nemzeti szempontot. A paraszthitbizományok létesítése tulajdonképen nem igazi hitbizomány annak a javaslatban megírt tartalmánál fogva (III. fejezet). A paraszthitbizományos tartozik saját maga mívelni gazdaságát, tulajdonképen a birtok a jogosult családtagok ellátásának biztosítására szolgál, elidegenítési és terhelési tilalom védi a köztörvényi öröklés kizárásával és a családon belül előre meghatározott egyéni kizárólagos utódlási joggal; birtokosa csak az lehet, aki mezei gazdálkodással élethivatásszerűen foglalkozik; tartozik biztosítani a lehetőségig felesége és ivadékai eltartását illetve kiházasítását. Világos, hogy ennek az intézménynek nem a családi szempont a legfőbb vezérelve, hanem a kisbirtokos osztály védelme és annak benépesítése. Felcsillámlik benne az 1836:IV. és V., valamint az 1840:VI. t.-c. több rendelkezése, amelyek a jobbágyörökösödést az osztatlan jobbágyteleknek megfelelően szabályozták. Eszünkbe jut Széchenyi Istvánnak az a javaslata is, amellyel törvénybe akarta iktatni, hogy ,,az ezután kötendő házasságokból születendő nemes gyermekek között semmi olyan ingatlan örökség többé osztály alá ne eshessék, mely 50 holdnál csekélyebb, hanem azon esetben, ha az egész felosztandó birtok 50 vagy kevesebb holdból áll, a többi testvéreknek becsár szerinti kielégítésük mellett a legöregebbnek, vagy ha ez a többi testvérek kielégítésére elégtelen lenne vagy erre hajlandó nem volna, a testvérek közül annak kezénél hagyassék a birtok, ki a becsár fizetésére kész és arra elegendő tehetséggel bír". Széchenyi ezzel akarta megmenteni ,,a nemzet leglelkesebb részét az okvetlen süllyedéstől, mely süllyedéshez fekvő birtoka határtalan diribolása miatt napról-napra inkább közelít." Javaslatát az említett jobbágytörvények megalkotása után 1838-ban Pestvármegye közgyűlésén terjesztette elő és a követi utasításokba akarta belevétetni, az előkészítő bizottság pártolása dacára a közgyűlésen nem tudott neki többséget szerezni, de ez a gondolat azóta is a legkülönbözőbb formákban bukkant fel a törvényhozás termeiben és azonkívül írásban és szóban. Ez a birtokminimum gondolat van bent a hitbizományi törvényjavaslat III. fejezetében és ha tulajdonképen nem is igazi hitbizományi intézmény, ha más országokban, más néven és más elgondolásban is szerepel, mégis a parasztosztály megteremtését és megmaradását kívánja biztosítani. Talán majd nagyobb sikerrel, mint az 1920:XXXVI. t.-c. 70—75. §-aiban megteremteni kívánt családi birtok intézménye, amelyből tizenöt esztendő alatt az egész országban csak egyetlen-egy létesült és amelyet egyidejűleg az új hitbizományi törvény hatályon kívül is helyez (113. §.). A javaslatnak természetesen legérdekesebb része az, amely a hitbizományok területét kívánja korlátozni. E tekintetben