Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 7. szám - A Kúria legújabb valorizációs gyakorlatának nemzetközi magánjogi vonatkozásai

301 pénznemében és közönséges joga szerint rendezendők, amelyeknek az adós állampolgára. A Kúria határozata az egyezmény rendelkezéseinek megfelel. Sem a törvény, sem az egyezmények nem tartalmaznak rendelkezést arról, hogy a követelések engedményezésé esetén az engedményező, vagy az engedményes állampolgársága mérvadó-e; sem pedig arról, hogy a felperes állampolgárságának a jogviszonyra döntő időpont utáni megváltozása befolyásolja-e az átértékelési igényt. Az első kérdés az 1928. február 22-én kelt és a 950/1930. M. E. sz. rendelettel kihirdetett jugoszláv egyezménnyel kapcsolatban merült fel a P. IV. 2697/1932. sz. perben. Az engedmény általános szabályaiból helyesen vezeti le a Kúria azt a szabályt, hogy az említett egyezmény alapján valorizálandó a követelés magyar állampolgárok közt, ha felperes jogelődje jugoszláv állampolgár. Jugoszláv állampolgárnak tekintendő természetesen a Jugoszláviában székhellyel bíró jogi személy. Nem ilyen szerencsés a P. I. 6165/1932. sz. ítélet. Itt a már említett román egyezménnyel kapcsolatban vetődött fel az a kérdés, hogy állampolgárság változás esetében a kereset benyujtásakori, vagy a követelés esedékességekori honosság az irányadó. A Kúria az általános szabályok szerint döntötte el a kérdést. De lege ferenda helyesebb az ügylet keletkezésekori honosságot venni tekintetbe, illetőleg a speciális esetben az esedékességkori honosságot. A jogalkalmazás egységének elvéből folyik, hogy a jogviszonyt a felek honosságának, vagy lakhelyének változása nem szabad, hogy befolyásolja. A visszahonosítással a felperes követelésének nem szabadna összegszerűen változnia. Ugy látszott, hogy a Kúria de lege lata ezen a véleményen van. 6862/1926. sz. ítéletében ugyanis azt mondotta ki, hogy ha az ügyletet magyar jogterületen kötötték és ugyanitt van a teljesítési hely is, az ügyletet arra való tekintet nélkül kell a magyar jog szerint elbírálni, hogy ez időközben csehszlovák uralom alá került. A valorizáció mértékére nézve érdekes a P. VII. 17/1934. sz. ítélet. Olyan ügyben, amelyet magyar-csehszlovák klíringben kellett volna elintézni, a felek nem kerülhetnek előnyösebb,. vagy hátrányosabb helyzetbe, mintha bejelentésüket szabályszerűen tették volna, ezért az átszámítás kulcsául az egyezményben megállapított 1 régi korona = 10 csehszlovák fillért alkalmazta a bíróság. 2. Külföldi pénznemben meghatározott követelés átértékelésénél elsősorban azt kell tekintetbe venni, hogy a jogviszonyra magyar jog alkalmazandó-e, vagy külföldi. Ha külföldi pénznemben van kiróva a tartozás, akkor — hacsak nem effektív tartozásról van szó — előbbutóbb átfordul a tartozás magyar pénznemben való tartozássá és ennek szabályai alkalmazandók rá. Ezeknek az elveknek megfelelően mondja ki a Kúria P. IV. 4685/1930. sz. ítélete, hogy a belföldiek közt olyan külföldi pénznemben keletkezett követelés, amely elértéktelenedett, a7 átértékelhetőséget illetően nem eshetik más megítélés alá, mintha magyar koronapénzben keletkezett volna. Mindenesetre valorizálandó a tartozás, magában a kirovó pénznemben beállott értékcsökkenés esetén, ha ezt a felek kikötötték. Ennek a szabálynak megfelel a Kúria Pk. V. 4636/1934. sz. végzése.