Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 6. szám - A bérleti és haszonbérleti jog Magánjogi Törvénykönyvünk javaslatában és a külföldi jogalkotásokban

249 seket. Mindez legfeljebb egyes részletkérdések különböző megoldásához fog vezetni, egyes következményekben eredményezhet eltéréseket. S mint ahogy pl. a mai haszonbérlő a földtulajdonos tulajdonjogának csorbítása nélkül s az általa teljesített ellenérték fejében az ingatlanra bizonyos használati, birtoklási jogokat gyakorolhat, s a haszonbérlet az ő örököseire is átszáll, sőt esetleg élők között is átruházható (Magánjogi Törvénykönyv Javaslat 1533. és 1537. §§.), ugyanúgy „... a parasztnak földesura földeiben ... a munka bérén és jutalmán kívül (vagyis az általa végzett munka ellenében kapott használati birtoklási jogon kívül) semmi joga sincs, hanem az egész föld tulajdona a földesurat illeti . . ." „A jobbágy tehát csak munkájának bérét és jutalmát, t. i. a föld . . . igaz becsű jét hagyhatja vagy adhatja el valakinek, . . ." (Verbőczy, Hármaskönyv, III. k. 30. cz. 7—8. §§.) Javaslatunk teljesen szakít az 1848. előtti, középkori eredetű, különleges magyar jogi formákkal s mint ahogy általában átveszi a német-osztrák jogban továbbélő római jognak a modern gazdasági élet követelményeinek megfelelően továbbfejlesztett rendszerét, úgy természetesen az ott látott elvek alapján szabályozza a bérletet és haszonbérletet is. Ugy a magyar, mint a két fő kontinentális jogrendszer szerint a hangsúly a használat s esetleg hasznosítás átengedésén van, addig az angol jog szerint, — mint azt már láttuk, — a birtok, éspedig a kizárólagos birtok a bérlet egyik leglényegesebb eleme. Ezen kívül az angol bérbeadó, — mint láttuk, — a békés birtoklásért szavatol, s úgy látszik, tágabb körben, mint az előbb említett rendszerek bérbeadói. Mint ahogy legszűkebb a bérbe adott dolog jókarban tartása tekintetében az angol bérbeadó felelőssége, ugyanúgy legtágabb ezen a téren az angol bérlő felelőssége. Már dr. Almási Antal is megállapítja, hogy a bérleti és haszonbérleti ügyleteket csupán hajszál finomságú válaszfal különíti el a dologi jogi használati és haszonélvezeti szolgalmaktól, s hogy ennek a válaszfalnak egyes résein kisebb-nagyobb közlekedő csövek vezetnek át. (Dr. Almási, Dologi forgalom. 1910. 108—109. old.) Látjuk ezt Javaslatunknál is, melynek 1522. §-a, a második bekezdésben foglalt intézkedésével utat látszik nyitni a bérleti jogviszonynak dologi jellegűvé, vagy talán csak dologi színezetűvé való átalakulása felé. Érdekes, hogy míg az ú. n. első tervezet 1900-ból való kiadásának 1567. §-ban is megtaláljuk már a mai 1522. §-nak megfelelő és azzal majdnem teljesen azonos intézkedést s hogy míg az elmélet, — bár ennek a rendelkezésnek az általános római jogi kötelmi elvektől való eltérését világosan látja, — a tervezett intézkedés felvételét a bérlők jogi helyzetének biztosítása érde-