Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - Sikkasztás jogtalan elsajátítás orgazdaság és bűnpártolás

Ellenben ha a bizományos mind az önmaga, mind a vele szerződő harmadik személy fizetésképtelenségéről tudomással bír s ebben a tudatban a bizományi áru vételárát — jogosultsággal vagy anélkül hitelezi, akkor arról is tudnia kell, hogy megbízója a vételári sem tőle (Ker. törv. 375. §. 3. bek.), sem a lőle hitelbe vásárló harmadik személytől (Kei-, törv. 374. §.) nem kapja meg. Az ilyen hitelezés már dolosus, mert a bizományi áru helyébe lépett követelési jog értéktelen, amiről a bizományos már a hitelnyújtáskor tudomással bírt. Az ilyen dolosus hitelezés egyenlő az ajándékozással. Ha az ilyen dolosus hitelezést a tulajdonost illető jog bitorlásakén l lógjuk lel: akkor a Btk. 355. §. 2-ik bek.-ben írt eltulajdonítás kétségtelenül be van fejezve s a cselekmény sikkasztásnak lesz minősítendő. Ha az eltulajdonítási szándék világosan felismerhető nem volna, akkor esetleg a károkozási szándék megállapítása mellett hűtlen kezelésről, sőt ha a bizományos a vele szerződő harmadik szeméiivei bűnösen összejátszva a színlelt vételi szerződéssel csupán a megbízó fondorlatos megtévesz lesét eélozta. még csalásról is lehet szó. Mindezek az esetek a gyakorlati életben nem egyszer felmerülnek, részletes megvitatásuk azonban nem tartozik e cikk keretébe1. Hí. Erősen vitatható és a birói gyakorlattal sem egyezik a szerzőnek az az álláspontja, hogy a lefoglalt követelésnek a végrehajtást szenvedő által történt felvétele sem a Btk. 359. §-a, sem a Btk. 368. §-a alá nem vonható. (77. old.) E léte! támogatására a szerzőnek két főérve van. Az egyik az. hogy az 1881:LX. t.-c. 82. §-a esak a végrehajtást szenvedő adósával kapcsolatban említ „esetleges" büntetőjogi következményeket, a végrehajtást szenvedő irányában ily kijelentést nem tesz (78. old.). A másik az, hogy a Kúria Töreky-tanácsa (Jogi H. 1935. ápr. 21. — 278. sz.) újabban kimondta, hogy a sikkasztás tárgya követelési jog nem lehet. (79. old.) Abból, hogy az 1881 :LX. t.-c. 82. §. csak a végrehajtást szenvedő adósával szemben tesz említést büntetőjogi következményekről, nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a végrehajtást szenvedőnek a lefoglalt követelés felvételével elkövetett s nyilván a végrehajtás meghiúsítását célzó cselekménye semminemű bűncselekmény fogalma alá nem vonható. Ugyanis a végr. törv. hivatkozott §-a csak a végrehajtást szenvedő adósának kötelességeit szabályozza s e kötelességek elmulasztásának következményeiről rendelkezik; az „esetleges" jelző használata pedig nem azt jelenti, mintha a törvényhozó a végrehajtást szenvedő büntethetőségét ki akarta volna zárni, hanem azt, hogy a letiltó rendelvény ellenére fizető adós másodszor is köteles fizetni, mit ha nem tudna vagy nem akarna, akkor — de csakis akkor - tehát esetleg .,olyannak tekinthetői ki birói cselekmény meghiúsításával a bíróság által zár alá vett