Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 5. szám - A korábban elhalt házastárstól kapott vagy örökölt szülői vagyonból jár-e kötelesrész a közös leszármazónak?

192 Ebben az esetben is lényegileg úgy tekinthető a két hagyatéknak az Ítéletek szerinti egységes rendezése, hogy az végeredményben családi kapcsolatban lévők között történt és ha megállapítható volna még az is, aminek úgy látszik valószínűsége nem hiányzik, hogy az anya rendelkezésében férje akaratával megegyezően járt el, akkor a határozatot — belsőleg — indokolhatná az az elgondolás is, hogy ha ezt a vagyoni rendezést maga az apa hajtotta volna végre, abban az esetben felperesnek kétségtelenül nem lett volna módja a kötelesrész kielégítésének megfelelt Vá részen túl bármit is követelhetni. Végül a dolgozat bevezetésében említett döntés tényállása szerint az örökbe fogadott és leszármazóként egyedül jogosult felperes áll szemben az örökbe fogadott szülők közül utóbb elhalt anya kötelesrészre szorító végintézkedésével és kötelesrészt igényel örökhagyónak abból a vagyonából is, amit az az előbb elhalt férj hagyatékából, az ott is kötelesrészre szorított felperes kötelesrészének kiegészítésére fordított értéken felül, végrendelet alapján örökölt. A két házastárs halála között itt is több mint 10 év telt el, és ez az eset abban tér el a többitől, — aminek a későbbiek szerint — külön jelentőséget kell tulajdonítani, hogy a leszármazótól a jogszabály értelmében megtagadott kötelesrész a végrendelet értelmében távolabbi rokonokra, idegenekre és intézményekre szállott. Fenti határozatok szerint tehát a kötelesrész iránti igény következetesen elutasíttatott arra az értékre vonatkozólag, mely érték a szülő vagyonába a másik házastárs vagyonából ajándékozás vagy végintézkedés útján szállott, föltéve, hogy az már előbb az ugyanazon leszármazó részéről az átruházó szülő hagyatékával szemben támasztott kötelesrész kiszámítása alapjához hozzávétetett. Például, ha az előbb elhalt apa 3000 pengő értéket hagyott vagy ajándékozott nejének: ebben az esetben a kötelesrészre szorított egyetlen közös leszármazó részére 1500 pengő az atya utáni kötelesrész fejében kiadandó, — ellenben az utóbb elhalt anya hagyatékában megmaradt 1500 P vagyonértékből, amely pedig végrendelet nélkül törvényes öröklés címén egészben ugyanerre a leszármazóra hárulna, kötelesrészül ennek dacára sem igényelhet az semmit. Az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. §-a alapján kifejlődött joggyakorlat a Tervezetet előkészítő bizottság hosszas és beható tanácskozásai eredményeként egyöntetű állásfoglalás mellett került be a polgárjogi törvénykönyv tervezetébe, és ugyan-