Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - Anyagi büntetőjog az Árpádházi királyok korában

187 vívott harcot. Most azt ajánlotta, hogy legalább jogi véleményt kérjen a Tanács ettől a birói fórumtól. Románia ebbe sem mert belemenni. Midőn Adacsi látta, hogy ezt a javaslatát sem fogadják el és e Tanács elodázza a döntést, le akart mondani elnöki tisztéről. Az elnök felkérésére azonban tovább folytatta a magyarság szempontjából áldásos munkáját. Az optáns-ügy ezután sok kísérletezés és viszontgság után az 1930-ban létrejött ,,Párisi Egyezményekben" nyert rendezést. 1930-ban lett az Állandó Nemzetközi Bíróság tagja, 1931-ben pedig annak elnöke, mely tisztségét három éven át töltötte be. Erre az időre esik annak a pernek a tárgyalása, melyet a Pázmány Péter Tudományegyetem indított a Gseh-Szlovák állam ellen felvidéki nagy birtokainak elkobzása miatt. A perben az első fokon döntött Magyar-Cseh Vegyes Döntőbiróság is a Tudományegyetemnek adott igazat és a hágai Gourhoz a Gseh-Szlovák állam fellebbezése folytán került az ügy. A Tudományegyetem az Adacsi elnöklete alatt tartott tárgyaláson a Gour előtt is megnyerte nagyjelentőségű perét éspedig 12 szavazattal 1 ellen. Ezt az egy szavazatot is a cseh bíró adta le, bátran lehet tehát az Ítéletet egyhangúnak mondani. Adacsi elnöki tiszte 1933-ban szűnt meg s a rákövetkező évben hosszas szenvedés után elhunyt. Hágában, nagyszerű működésének színhelyén, távol hazájától fényes külsőségek közepette temették el. A Nemzetközi Jogi Egyesület jó szolgálatot tett, amikor ennek a kiváló embernek, jogásznak és bírónak, aki a magyar nemzet igazságát felismerve, annak tettekben igazi barátjává szegődött, Geőcze Bertalan kitűnő előadásában emléket állított. ndb. A felsőház jogkörének megállapítása. BT. Kérészy Zoltán egyetemi tanár előadása a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatásjogi szakosztályának az 1936. évi február hó 29-én tartott ülésén. Előadó szerint a két kamarás országgyűlésnek az 1926. évi XXII. törvénycikkel (T.) történt visszaállítása alkotmányunk rendszerének — éppen úgy a jogtörténeti előzményeknek is — mindenképpen megfelelő jogszabályalkotás volt. Vannak azonban, akik kifogásolják a T. némely rendelkezését abból a szempontból, mert nem biztosít a felsőház részére — a képviselőházzal szemben — minden tekintetben egyenlő jogi állást. A volt főrendiház jogi helyzetének viszonylatában tekintve a helyzetet: ez a vitatott disparitás a T. 30., 31. és 47. §-aiból volna megállapítható. Nevezetesen a T. 30. §-a szerint az állami költségvetést a képviselőház állapítja meg és a felsőház azon nem módosíthat; hanem vagy egészben elfogadja az appropriációs javaslatot, vagy