Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A dollárbiztosítások teljesítésének kérdéséhez

158 hogy a felperes dollárban kötött életbiztosítási követelésének kiegyenlítésénei a Kt. 326. §. 2, bekezdését kell alkalmazni, vagyis az adós a kötvényben írt dollárösszegnek a lejárat idején fennálló pengőértékbefti kifizetésével joghatályosan teljesíthet. A perben a felperes bizonyítani kívánta, hogy a biztosítási szerződés megkötésekor kifejezésre juttatta, hogy a biztosítási összeg meghatározásánál azért választja a dollárt, mert annak értékállandóságában bízik, s az alperes ebben a bizalomban megerősítette, az erre nézve felajánlott bizonyítást azonban a bíróság mellőzte, mert lel fogása szerint az állított tényből valósága esetén sem lehetne okszerűen arra következtetni, hogy a felek között olyan kifejezett megállapodás létesült volna, amely szerint az alperes, a dollár minden értékváltozására való tekintet nélkül, arra kötelezte magát, hogy a kötvény értelmében fizetendő dollárösszeget a szerződés kötésekor fennállott értékben fizeti meg. Ez a döntés kétségkívül helyes azokban az esetekben, amelyekben a biztosított maga is huzamosabb időn át a dollár mindenkori árfolyamának megfelelő pengőösszegben fizette az időszakonként esedékessé vált biztosítási díjakat, mert ezzel hallgatólagosan kétségkívül helyesnek ismerte el az ellenérdekű félnek azt a biztosítási díjnak ilyformán történő számlázásával világosan kifejezésre juttatott álláspontját, hogy biztosított tőkének a kötvényben írt idegen pénznem teljesítéskori árfolyamának megfelelő pengöösszeget tekinti. Azokban az esetekben azonban, amikor a biztosítási díjakat a fél kizárólag, vagy legalább is túlnyomórészt a kérdéses idegen pénznem szerződéskötéskor! árfolyama alapján fizette be, — igénytelen nézetem szerint a kérdés ilyen értelemben aligha lenne megnyugtatóan megoldható. A forgalmi jóhiszeműségnek és tisztességnek a teljesítés minden mozzanatára, tehát kötelmi értékszerüségére is kiterjedő elve, mint — Grosschmied kifejezésével élve — a másik fél érdekére való hívséges tekintet1) múlhatatlanul megköveteli ugyanis, hogy az adós úgy teljesítsen, hogy azzal az ügyletkötésnek a felek részéről szem előtt tartott célja becsületesen és akként valósuljon meg, amint a felek akarták, s egymástól az ügyletkötéskor kölcsönösen elvárták. A Reichsgericht sztereotip formulája szerint a szerződéses jogviszony lebonyolításánál mindegyik fél köteles számot vetni a másik fél előtte ismert minden érdekével és ehhez képest olyan magatartást kell tanúsítania, hogy őt, amennyire lehetséges, mindenféle károsodástól megóvja.'2) Ez azonban csak úgy lehetséges, ha mindegyik fél azt kapja meg, amit a másik tényleg kötelezett. Ennek meghatározásánál pedig nem az a leglényegesebb, hogy a felek milyen kifejezéseket használtak és — ha csak nem valamely alakszerű jogügylet érvényességi kelléké») Fej. II. 862. 1. — Tóth L. Mj. II. 102. 1. 4. jegyz. -i Rg. 19. 2. 1935. II. 227/34. Jurist. Wochenschr. 1935. 1773. Richt Gcrichtszeit. 103. 49. — 122.. 251. — Warn. Samml.: 1910. Nr. 247. Stb.