Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 1. szám - A nőtartásdíjak kérdése és a gazdasági válság

16 igen figyelemreméltó és érdekes cikket, amelyben a tudomány komoly fegyvereivel száll szembe a kir. Kúria legújabb házasságjogi gyakorlatának általa „merőben új és aggályt keltő" jelzővel említett2) azzal az irányzatával, amely a nőtartásdíjak összegszerűségi kérdéseit mind több és több rugalmassággal kezeli, s amely ilyenképen: ,,rést üt a közokiratok hitelességén sarkalló jogbiztonságon és az ellenérdekű felek legnagyobb gonddal körülbástyázott jogviszonyát határozatlanná teszi."3) Valóban lehetetlen át nem érezni e komoly szavak súlyát és a probléma horderejét. Azonban a tudományos szempontból igen értékes okfejtések végső konklúziói mégsem minden tekintetben megnyugtatóak. így talán mindenekelőtt arra kell rámutatnom, hogy itt nem a ,,jogdogmatikai" és a „jogpolitikai" szempontok döntik el a szóban levő vitát és talán túlságosan egyoldalú jogászi beállítás az is, amely szerint: ,,alig van a gyakorlati életben kérdés, amelynek talajába olyan mélyen beleszántott a jogszolgáltatás, mint amilyen a tartás és annak a szerződések közokirati alakisághoz való kapcsolása." Ezzel szemben a jogfejlődéstörténeti és gazdaságjogi szempontokból is kifogástalan megvilágítás talán az volna, hogy már az 1910-es évek gazdasági viszonyai is aránylag nyugtalanabbak voltak, mint az 1890-es évek prosperitása és nyugodt fejlődése s ehhez képest a HT. 90., 92. és 102. §-ainak kevéssé hajlékony eredeti rendelkezéseit elsősorban nem a „jogszolgáltatás" törte át, hanem már a Pp. 413. §-a, míg a felsőbíróságok gyakorlatában megnyilvánult későbbi jogfejlődés csak továbbvitte és a mindenkori \ iszonyok változásaihoz alakította a már megindult fejlődési folyamatot. Ehhezképest az eredetileg csupán a „felemelés" irányában intézkedő első jogszabályokat — amelyek nyilvánvalóan abból az akkor eléggé igazolt általános szemléletből indultak ki, hogy a férfi karrierje, illetőleg vagyoni és kereseti viszonyai az évek múlásával emelkedni szoktak — mindenekelőtt a felemelés és a leszállítás eshetőségeire (tehát mindkét alternatív irányban) kellett továbbfejleszteni, majd az Ítéleti megállapítások utólagos módosításának lehetőségeit, szükségszerüleg, a közjegyzői okiraton alapuló tartásdíj-kötelezettségekre is ki kellett terjeszteni, sőt végül az utóbbiakban gyakran előforduló u. n. „állandósági klauzula" (felemelhetetlenségi, illetve leszállíthatatansági kikötés) érvényét is nolens-volens át kellett törni. Ezek voltak a fokozatos jogfejlődés — gazdaságilag nagyon is indokolt — határállomásai! , Nem látok annyira éles elválasztóvonalat az Ítéleten és a közjegyzői-okiraton nyugvó tartásdíjak jogi természetében, mint Kolosváry Bálint. Mellékesen hivatkozom arra, hogy a gyakorlati életben — a fórum tapasztalatai szerint — az Ítéleti megálla2) Id. cikk. 347. old. 2. bek. 3) Id. cikk. 347. old. 3. bek