Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 4. szám - A telepítési törvényjavaslat magánjogi vonatkozásai

155 a surrogatio elvéi szintén magáévá teszi és a rendelkezések hátterében az a gondolatkép van, hogy az átengedést árverésen eladással kell egy tekintet alá vonni. Ez a gondolatkép teljességgel alkalmazhatatlan akkor, amikor az ingatlant köztartozás tejében adják át. Ilyenkor ugyanis szó sincs arról, hogy az addigi tulajdonos olyan ellenértéket kapna, amelyet az árverési vételár felosztásának szabályai szerint a hitelezők kielégítésére lehetne fordítani, hiszen épen az ingatlan szolgáltatása jelenti már fennálló fizetési kötelezettség teljesítését. Ebben az esőben tehát elkerülhetetlen a jelzálogos hitelezők fedezetének sérelme, amit a J. nem is leplez, csak limitál (43. §.). Azoknak a köztartozásoknak az ellenértékét, amelyeket az átadásra kerülő ingatlan árverése esetében előnyösen kellene kielégíteni, nincs korlátozás, egyébként minden egyes jelzálogjog szempontjából a fedezetnek a kataszteri tiszta jövedelem szerint számított 5°/o-át lehet tehermentesen elvonni. Ez a rendelkezés különösen akkor vezet érdekes bonyodalmakra, ha az átadásra kötelezett birtoka különböző jelzálogjogokkal terhelt több jószáglestből áll. Ilyenkor azzal a jelzálogos hitelezővel szemben, akinek a jelzálogjoga valamennyi jószágtestre be van jegyezve, az egész birtok 5°/o-át lehet tehermentesen átvenni, tehát esetleg egy jószágtestet a maga egészében is; ha azonban minden jószágtesten van olyan jelzálogjog bejegyezve, amely a többi jószágtestek terhei közt nem szerepel, minden egyes jószágtestből csak 5°/o-ot lehet átvenni. Nem előnyösen kielégítendő köztartozás kielégítése végett is túl lehet lépni az 5°/o-ot, ha a megmaradó ingatlan is teljes fedezetet nyújt a hitelezőknek, amit a J. akkor állapít meg, ha a jelzálogos követelések a kataszteri tiszta jövedelem harmincötszörös szorzatán belül maradnak. V. A rendes kisajátítás jogintézményétől a leginkább elüt és a tulajdoni korlátozások illetőleg a szerződéskötési kényszer gondolatkörébe tartozik a J.-nak az a szabályozása, amely az új szerzeményű, a hitbizományi kötöttségből felszabaduló és a 3000 holdon felüli birtokból átengedésre kijelölhető területek felerészének kényszerhaszonbérletbevételét teszi lehetővé. Az ideiglenes kisajátításban az 1881 :XLI. t.-c. VI. fejezete is ismerte ezt az alakot, csakhogy három évre korlátozva, míg a J.-ban időbeni korlát nincs. A mi jogrendszerünkben épen úgy, mint a nyugateurópai jogrendszerekben általában az az elv fejlődött ki, hogy tulajdon elvonása nélkül jogszabály következtében beálló tulajdoni korlátozások alapján nem is támad az állammal szemben kártalanítási igény. A műemlékké nyilvánítással együttjáró korlátozások, az erdőtörvény rendelkezései, a szőlő telepítésnek az 1929: XVII. t.-c. 1. §-ában foglalt tilalma, mind olyanok, amelyek a jogában korlátozott tulajdonos mindennemű kártalanítása nélkül érvényesülnek. Természetesen a tulajdoni korlátozások (restric-