Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

109 tosítási ügyletek egész jogterületéről.32) A németek (mint fentebb már szintén említettem) a felülről irányított, de látszólag mégis önkéntes 1933—34. évi „Valutarische Umstellung" útján szintén teljesen kivették a biztosítási ügyleteknél a valuta-klauzulák méregfogát. Nem kétséges tehát, hogy a fejlődés útja mindenütt errefelé halad s ezt nem szabad szem elől téveszteni. Másik figyelemreméltó rendelkezése ennek az Ítéletnek az, hogy az adós késedelmére való tekintettel az esedékességkori, nem pedig a tényleges fizetéskori átszámítási árfolyamot mondja ki irányadónak a díjfizetéseknél. Teljesen megfelel ez az álláspont annak a ma már Európaszerte általánossá vált jogi felfogásnak, illetve jogfejlődésnek, hogy valuta-klauzulák esetén a valuta-rizikót a lejárat napjáig a hitelező viseli, azon túl azonban a késedelem követelményei az adóst terhelik. Ez majd abban a formában nyilvánul meg, hogy a bíróság a késedelmes adóst a romló valutánál előállott árfolyamkülönbözet megtérítésére külön „kártérítés" jogcímén kötelezi, majd abban, hogy (mint fentebb is) a lejáratkori (korábbi és magasabb) árfolyamon rendeli el az átszámítást.33) Egyébként pedig ez az egész jogi felfogás teljesen megfelel a méltányosság és az anyagi igazság elveinek is34) és teljesen egybevág a kir. Kúriának egyéb ügyekben (nem biztosítási ügyekben) követett állandó gyakorlatával is.35) VI. A csak néhány nap előtt közzétett harmadik elvi fontosságú kúriai határozatról36) még jogászkörökben is gyakran halljuk, hogy ezzel a kir. Kúria a dollár-biztosításokat ,,devalorizálta". Ez a beállítás nem helyes. Azonban, hogy a kérdés horderejét és a szóbanlevő határozat valódi jelentőségét megértsük, vissza kell nyúlnunk a legutóbbi évek jogfejlődésének arra az igen aggályos irányzatára, amelyet már fentebb is érintettem s amely — nyilván a germán jogfejlődés behatása alatt37) az ér1934. júl. 7-i 59/409—934. sz. lengyel közt. Elnöki rendelet II. fejezet 12. §-a. 33) Dr. Walter Pasching: „Geldentwertung und Verzögerungsschaden be: Dollár- und Pfundschulden", Wien 1934. (Mitteilungen des Bankenverbandes 1934. márciusi szám), Dr. Friedrich Steiner: „Das goldgelöste Pfund, und der goldgelöste Dollár", Dr. Ludwig Mises: „Das Wáhrungsproblem" (Mitteilungen des Bankenverbandes 1934. nov.-i szám). 34) Tévesen mondja az ellenkezőt dr. Kartsoke egyik legújabb tanulmányában („Értéktartás", Magyar Jogi Szemle 1935. szept.-i számának melleklete). 35) C. VJI. 5004/1933., C. VII. 3366/1934., C. VII. 245/1935. stb. Jogi Hirlap 1936. jan. 19-i szám, C. VII. 2132/1935. (V. ö. 2. sz. jzet.) 37) A német „ Wertbestándigkeit"-elméletről, a németországi „értékállanridósági" kodifikációról és ennek a magyar jogfejlődésre gyakorolt téves be-