Magyar jogi szemle, 1936 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 3. szám - A dollár- és aranydollár-értékű biztosítások kérdése

106 annakidején lényeges tévedés volt úgy nálunk, mint Németországban is a hasonló konstrukciójú arany korona, illetve aranymárka biztosításokat „dollár értékű" (?) biztosításoknak tekinteni és ekként kezelni. E tévedés jogfejlődéstörténeti magyarázata abban rejlik, hogy annakidején az infláció alatt és után az ,,arany-korona*' valamint az ,,arany-márka" nem ritkán szerepelt ugyan számolási érték gyanánt, de azok fogalma nem volt pontosan körülhatárolva s így azok jogi sorsa is némileg bizonytalan volt. Erre való tekintettel — egészen más természetű esetekben is — gyakran előfordult, hogy az arany-klauzulát másodlagosan egy valuta-klauzulával is alátámasztották. Az itt szereplő biztosítási szerződésekben és sok egyéb esetben is, a ,,dollár-klauzulá *-val a követelések értékállandóságát megerősíteni igyekeztek és végeredményben meggyengítették azokat. A ténybeli tévedés tehát a dollár stabilitásában való tévedés volt. A jogi tévedés azonban ott kezdődik, hogy a fentebb is érintett Grosschmied-féle jogelmélet és a ma már teljesen kialakult joggyakorlat szerint mindig a „kirovó" pénznem sorsa dönti el a követelés sorsát. Azt kellett volna tehát kutatni, hogy mi von a „kirovó pozícióban"? — és szorosan ehhez kellett volna alkalmazkodni a díjtartalékok képzésénél, mert a valütáris rizikó kiküszöbölése csakis ilyen módon lett volna megvalósítható. Az adott esetekben a dollár semmiesetre sincsen a „kirovó pozícióban", mert a kirovó pénznem kétségtelenül az aranykorona, illetve arany-márka (de még a lerovó pozícióban is csak feltételesen fordul elő), amire a kir. Kúria Ítéleti indokolása is helyesen mutatott rá; a Reichsgericht Ítéletének indokolása pedig más szavakkal, de lényegileg ugyanide jut, amidőn leszögezi azt, hogy a felek „arany-kötelezettséget" akartak statuálni (,,Die Beteiligten wollten eine Go/c/schuld nicht eine gewöhnliche Geldschuld begründen"). Ebben az ügyleti konstrukcióban tehát nincs szó dollárklauzuláról, illetőleg valuta-klauzuláról, hanem tisztán aranyklauzuláról. A dollárnak egy subordinált szereplése alapján a jogilag téves irányba nyilván gyakorlati és kényelmi szempontok s itt is a dollár stabilitásában vetett túlságos bizalom terelték el a dolgot.26) De visszatérek a német felsőbirósági ítélet indokolásának további részére, amely igen messzemenő fejtegetések alapján még két igen érdekes konklúzióra jut: -' Persze az akkori gazdasági felfogás nem volt felkészülve arra, hogy a dollár elválik az eredeti arany-alaptól, tehát — nem törődve a jogi finomságokkal — a kettőt gyakorlatilag körülbelül egynek tekintette (amint ez sok német bírói határozatból kifejezetten is kitűnik), azonban ez a feltevés utólag mégis tévedésnek bizonyult.