Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 2. szám - Angyal Pál: A rablás és zsarolás. A magyar büntetőjog kézikönyvének 11. kötete

75 Lapunk szerkesztőbizottságának egyhangú elhatározása alapján kiváló szerkesztőnk tiltakozása ellenére is meg kell emlékeznünk ezen a helyen lapunk szerkesztőjének, dr. Nagy Dezső Bálint ügyvédnek m. kir. közigazgatási bíróvá történt kinevezéséről. Aki Nagy Dezső Bálint nemes egyéniségét, puritán gondolkodását, széleskörű szaktudását, lan­ikadatlan szorgalmát és határtalan munkabírását ismeri, magyon jól tudja, hogy ez a kinevezés nemcsak az új közigazgatási biróra nézve jelent rendkívüli megtiszteltetését, örömet és megbecsülést, hanem elsősorban nyereséget jelent a közigazgatási jogszolgáltatás számára, amely Nagy Dezső Bálint személyében rendkívüli új erkölcsi értékkel gyarapodott. Ámde nem haladhatunk el szó nélkül e mellett a kinevezés mel­lett már azért sem, mert a Kormányzó Ur ö Főméltóságának és a kormánynak ebben a — bizonyára a magas Bíróság elnöke által is su­gallott — tényében egyfelől az ügyvédi karnak újabb rendkívüli meg­becsülését, másfelől a komoly és elmélyülő szellemi munkának elisme­rését látjuk. Régi igazság, hogy igazán jó bíró csak az lehet, aki a jogért és az anyagi igazság érvényesülés nehéz harcában maga is közvetlenül részt vett, aki ebben a (harcban a gyakorlati jogi élet minden vonatko­zását Iközvetlenül megismerte és aiki ebben a nehéz harcban is min­denkor meg tudta őrizni ügyvédi tógájának szeplőtlen tisztaságát. Nagy Dezső Bálint nemcsak ezeknek a feltételeknek felelt meg, hanem mind­ezen felül széleskörű jogi tudásának értékes gyümölcseit számos ko­moly jogi szakmunkában tette IközJkinccsé. Szívből kívánjuk, hogy Nagy Dezső Bálint további munkásságát közigazgatási birói minőségében is mindenkor siker és elismerés koro­názza! Markos Olivér. Angyal Pál: A rablás és zsarolás. A magyar büntetőjog kézi­könyvének 11. kötete. Szerző úr a mű első köteteiből jó] ismert rendszerénék meg­felelően mind iá bét büniscelekmény taglalaláisánál elöljáróul a jogtörténellmi előzmléinyebet vázolja, röviden, áttekinthetően lés alaposan. Hamu-rabbi, iaz egyiptomiak, Manu, a rómaiak törvé­nyeinek isimért élése után az ő,sgermán jog fejleményeire tér át; a Carolina és az egyházi büntetőjog fejleményeinek leírása után behatóan faglailkiozik a régi magyar jognak egyes, törvényho­zási intézkedéseivel. Amit pedig az újkori jogfejlődésről „Jog­össszehasonlítás" cím alatt megirt, az gyöngye lesz a magyar büntetőjog irodaimána|k lakikor áis, ha a 'törvényhoziáisoik a most ér­vényben levő európai büntetőitörvénykönyveket netán mind újiaibb rendelkezósekfkel helyettesítenék. Áttlér azután mindegyik bűn­cselekményiről szóló résziben a mioist érvényes magyar jog fogai ­irmainak dogmatikai kifejtésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom