Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - Értéktartás?

18 vagy egyszerű valutában vannak kötve, amelyeknél pengő „letétel" követelhető, amely letétel azonban „a hitelező jogát a követelés mennyisége tekintetében nem érinti." Vagyis ugyancsak joguk van várni még egy végleges és valóságos teljesítésre, amely az eddigi rendeletekben megnyilvánuló elgondolás szerint nem lehet más, mint a pengő arany-értékében történt eltolódás megfizetése a hitelező javára. Az idő azonban — ugy látszik — eljárt effölött az elgondolás felett. Az idő ugyanis meghozta azt az érdekes jelenséget, hogy az arany-értékétől mindjobban eltávolodó aranypengő nem csak megtartotta belföldi vásárló-erejét, hanem még emelkedett is a vásárló ereje. Tudjuk, hogy ennek segítségül jött az általános olcsóbbodás, kint a világpiaci árak általános esése, nálunk ezenfelül az ingatlanok jelentékeny áresése is. Tudjuk, hogy az áru-index ugyanúgy mint a létfenntartási index erősen alábbszállt. Tudjuk, hogy mindez elhomályosítja a kérdést. Mégis meg kell állapítanunk, hogy az aranyértékében csökkent aranypengő a legfontosabb functiójában: az ingó és ingatlan forgalomban megnyilvánuló vásárló erejében ma kb. annyit ér, mint azelőtt, vagyis megtartotta a legfontosabb tulajdonságát: ma is fix értékmérő. Közömbös, hogy e tulajdonságának a fennmaradását nem önmagának köszönheti, hogy egyéb válság-jelenségek irányítottak, hogy ma tényleg kevesebb az aranyértéke, mint a törvényes. Maga ez a tulajdonsága tényleg itt van. Ma kell, hogy ugy érezzük, hogy igazságtalanság volna az adóstól több pengőt kívánni csak azért, mert kevesebb aranyat lehet érte kapni, amikor majdnem minden másból inkább többet lehet érte venni, mint a régi, tényleges aranyértókü pengőért. A gazdasági élet leromlása segítségül sietett a pengőnek, és amit vesztett a réven, behozta a vámon. A gazdasági élet leromlása kiegyensúlyozta az aranyban kifejezett értékcsökkenést. Tudjuk, hogy ez előbbutóbb feltétlenül kiegyenlítendő ellentét az arany-paritás síkján, amelynek fenntartása, illetve megvalósítása mindinkább ismét a normális gazdasági élet egyetlen feltételének töri fel magát a józan nemzetgazdák megítélésében. De most nem erről van a szó, hanem liquidálásról, a romok eltakarításáról, uj élet megindításának előfeltételeiről, és ebből a szempontból belföldi vonatkozásban egyenesen az igazság, külföldi vonatkozásban az igazság mellett — mert be kell látnunk, hogy az egész ideadott külföldi pénzt nem lehet magyar ingóra és ingatlanra átváltani — a józan adósvédelem parancsolólag irják elő a mai aranypengőt egyedül és teljes értékű értékmérőnek elismertetni. És minden ennek útjában álló akadályt kiküszöbölni. Mindenek előtt az u. n. aranyrendeleteket, amelyek belföldi vonatkozásban idejüket multák, célszerűtlenek és igazságtalanok, külföldi vonatkozásban pedig csak biztató hatásuk van: miért mondjon le olyasmiről a külföld, amit még a belföldi hitelező javára is