Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - A hatóság előtti rágalmazás a bírói gyakorlatban

285 állítás az illető cselekmény megtorlására hivatott hatóság előtt tétetett, de a bíróság a törvény e §-át — ennek valamely tényálladéki eleme hiányában — megállapíthatónak nem találja, a bíróság csak abban az esetben térhet át a Bv. 1. vagy Bv. 2. §. szerinti minősítésére, ha a tárgyaláson — a Bp. 325. §. 3. bek. értelmében — figyelmezteti a feleket arra az eshetőségre, hogy a vádbeli cselekményre oly minősítés alkalmazható, amely a védelemnek új irányban való előkészítését teszi szükségessé és tudtul adja a vádlottnak, hogy a védelem előkészítése céljából a tárgyalás elnapolását indítványozhatja. A fellebbviteli bíróság sem térhet át ily esetben közönséges rágalmazásra, hanem legfeljebb azt teheti meg, hogy az eljárás megsemmisítése mellett új eljárást rendel el, hogy annak során vádlott élhessen a valóság bizonyítására vonatkozó jogával. C. 656/1934,, C. jh. 2367/1932. Ellentétben a régi gyakorlattal, amikor áttérés helyett a vádlott felmentendő volt (C. jh. 4345/1930.), a most közölt határozatok a gyakorlat szempontjából a teljes áttérési szabadságot jelentik, mert a bíróságra, amennyiben a Bv. 1. vagy 2. §-át látja fennforogni (ezt pedig rendszerint már az iratok áttanulmányozása után látja), pusztán az a feladat hárul, hogy a Bp. 325. §. 3. bek.-ben írt figyelmeztetés megtegye, majd pedig a felek meghallgatása után a Bv. 1., illetőleg 2. §-ára vonatkozó szabályok szerint a valóság bizonyításának kérdésében határozhat. 4. Vádolás. A Bv. 20. §-a szerinti hatóság előtti rágalmazásnak kelléke, hogy a rágalmazó tényállítások a bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindítását célzó vádként hozassanak fel. A Bv. 20. §. szerinti vétségnek nem minősíthető a vádbeli cselekmény, ha a vádlott a feljelentésben a sértettet nem vádolta meg kifejezetten valamely fegyelmi cselekménnyel, hanem csupán bejelentvén az esetet, egyszerűen „intézkedést" kért, amelynek nem okvetlenül fegyelmi eljárásnak kellett lennie. C. 466/1917., C. 3782/1934, E téren a fenti döntések nyomán a birói gyakorlat határozott irányt követ, szigorúan különböztet a tekintetben, hogy beadványával mi volt a célja vádlottnak. így rágalmazásért vonta felelősségre a bíróság azt, aki a honvédelmi miniszterhez benyújtott beadványában egy tisztről súlyos rágalmazó tényállításokat tett, de mindezt azért, hogy alátámassza azon kérését, hogy a honvédelmi miniszter az állítása szerint neki járó összeget a tiszt fizetéséből vonassa le. 5. Bűnvádi vagy fegyelmi úton büntethető cselekmény elkövetésével való vádolás. Ha azon a címen, hogy a cselekmény nem büntethető, az alapeljárás felmentéssel végződik, a Bv. 20. §-ának fenti feltétele nem forog fenn. Büntető Jog Tára 29. köt. 293. L, — 35. köt. 71. L, — 37. köt. 357. I. E vonatkozásban utalok az elöljáróban mondottakra, t. i..