Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 7. szám - A döntvény "visszaható" ereje. 1. [r.]

sére, amelyben az eljárást az 1912:LIY. t.-c. 72. §-a alapján felfüggesztették. Iyenkor a jogegység érdekében hozott határozat, illetőleg a döntvény a konkrét ügy eldöntésének válik alkotóelemévé, amennyiben az ügybíróságnak a törvényt sértő felfogása hatálytalanná válik és helyébe lép a jogegységi bíróság jogi felfogása, amelyet maga a jogegységi bíróság helyettesít be az alsóbíróságok jogerős döntésébe és ezt ennek megfelelően módosítja, azaz felment vagy büntetést enyhít. A döntvény pedig kötelező zsinórmértéke az ügybíróság jogi felfogásának és ez eleve köteles a döntvényt irányítóiul tekinteni, s köteles az ügyet ennek a jogi felfogásnak megfelelően eldönteni. Ezeket az eseteket nem tekintve azonban a jogegység érdekében hozott döntés — határozat vagy döntvény — nem tartozik a voltaképeni bíráskodás körébe, hanem más, szorosabb értelemben vett közjog (közigazgatási) funkciót jelent. Amikor az arra hivatott bíróság megállapítja, hogy a jogegység helyreállítása szükséges, lényegileg közigazgatási funkciót végez, mert a bíráskodás feladata az egyes konkrét esetek eldöntése, nem a jogegység biztosítása. A bíráskodás minden ügyben önálló, és a döntés az ügyintézés körében nem függhet attól, hogy megbomlik-e vagy helyreáll-e a jogegység. Természetesen még inkább, sőt szükségképen közigazgatási funkciót teljesít az igazságügyminiter, amikor a Ppé. 70. §. 2. pontja alapján a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását jövőre szükségesnek tartja. De közjogi (közigazgatási) funkciót teljesít a jogegységi döntést végző bírói szerv akkor is, amikor megmutatja az utat, amelyen a jogalkalmazásnak a jövőben haladnia kell. Ez szintén közigazgatási jellegű intézkedés, mert olyan tevékenység, amely bár természeténél fogva elvileg a törvényhozás körébe tartozik, de nem múltbeli esetet kíván eldönteni, hanem a jövőt kívánja irányítani s így nem egyéb, mint a törvényhozás munkáját pótló nem bíráskodási jellegű, tehát nyilván közigazgatási természetű cselekvés. Nem kell sok szót vesztegetni rá, hogy a jogegységi döntés, bár rokon a törvényhozói működéssel, ettől lényegesen különbözik. Amig ugyanis a jogegységi döntés rendszerint egyes felmerült esetekhez kapcsolódik, addig a törvényhozás rendszerint általánosabb megfontolásból indul ki. így ma, a mechanisztikus technika korában tág tér nyílik a statisztika tanulságainak levonására a. törvényhozás terén. Tehát általános jelenségek és nem egyes esetek adják ebben az összefüggésben is a fonalat a törvényhozó kezébe. Ezzel szemben a közigazgatásnak épen az a jellemzője, hogy bár szintén a jövőt kívánja alakítani, de egyes konkrét, individuális esetekhez, egyes jelenségekhez kapCÍ olódik, nem általános megfontolásokat tekint cselekvése kiinduló pontjául, alkalmául. De irányát tekintve is lényegesen különbözik a jogegységi döntés a törvényhozó funkciótól. Amíg a iörvénvhozás rendszerint valami újat hoz, reformot, amíg a