Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Végrehajtási vagy telekkönyvi ügynek kell-e tekinteni a "védett birtok" telekkönyvi feljegyzésének törlése iránti eljárást?

26 csak a 16.200/1933. M. E. sz. rendelet 24. §-ában, valamint a 4150/1934. és 7100/1934. M. E. sz. rendeletekben részletesen körülírt eljárás lefolytatása után lehet és kell határozni. Ez a törlési eljárás pedig lényegesen eltér a telekkönyvi jogban ismeretes eljárásoktól, sőt ellenkezik azokkal. A telekkönyvi rendtartásban megszabott eljárások (előjegyzés törlése, kiigazítás, ingatlanokra létesített osztály), során az érdekeltek meghallgatása csak kivételként van megengedve, s annak eredményéhez képest is a határozat csak helyt adó, vagy elutasító lehet. Nem így a védett birtok telekkönyvi feljegyzésének törlésénél. Itt a telekkönyvi hatóság a felek előadása alapján megállapítja, hogy az esetlegesen teljesített fizetés megfelel-e a kedvezményes legkisebb szolgáltatásnak, számításokat esziközöl, szükség esetén a közfelügyeletet gyakorló helyi bizottságtól véleményt kér, adott körülményeket mérlegel, rövidebb vagy hosszabb határidő mellett halasztást engedélyez még olyan esetben is, amikor a védettség megszüntetésének feltételei egyébként beállottak. Látni való, hogy a telekkönyvi hatóság határozatai ezekben az esetekben lényegesen eltérnek a telekkönyvi rendtartás merev, csak helytadó, vagy elutasító határozatot engedő szabályaitól. Ezekből következik, hogy a védett birtok törlése iránti ügyek sem céljukat, sem a reájuk vonatkozó eljárási szabályókat tekintve nem vonhatók a telekkönyvi ügyek csoportjába. Ámde adhatunk-e megnyugtató feleletet abban a tekintetben, hogy ha nem telekkönyvi, akkor nyilvánvalóan végrehajtási ügyek. Ennek kimondása kétségre nem ad okot olyan esetben, amidőn a törlést kérő hitelező javára a végrehajtási jog fel van jegyezve, vagy a végrehajtási jelzálogjog be van kebelezve, tehát a törlési kérelem csak a megakadt végrehajtási eljárás tovább vitelét kívánja biztosítani. Több gondot okoz azonban akkor, ha a hitelező javára csak jelzálogjog van bekebelezve, amikor a követelését még nem is peresítette s a törlést csak azért kéri, mert a gazdaadós a kedvezményes fizetési kötelezettségének nem tett eleget. De ha figyelembe vesszük, hogy a hitelező a törlési kérelem előterjesztésével nem csak a törlés elrendelését, hanem azt is elérheti, hogy a gazdaadóst legkésőbb a tárgyalás határnapján vagy a telekkönyvi hatóság által engedélyezett határidő alatt fizetési kötelezettségének teljesítésére kényszerítse, tehát a gazdaadóson a neki járó szolgáltatásokat — ezen a különlegesen szabályozott eljárási módon — behajthassa, a törlés elrendelése esetén pedig követelését per és végrehajtás útján érvényesíthesse: akkor tisztán áll előttünk az, hogy a törlési kérelem ebben az esetben sem lehet más, mint végrehajtási ügy. Lássuk most már, hogy ennek a kérdésnek az egyik vagy m'ásik irányban való elméleti eldöntése a gyakorlatban milyen következményekkel jár. Egyáltalában okoz-e különbséget az ügyvédi képviselet igazolása kérdésében az, hogy a törlési kérelmet telekkönyvi, vagy végrehajtási ügynek tekintjük. A kérdésre csak igennel válaszolhatunk.