Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Angyal Pál: Vagyonrongálás és gyujtogatás

240 foglalás, melynek értékét a szerző azzal teszi teljessé, hogy abban folytatólag a gyújtogatás jogi történetét külön is kifejti és a jogösszehasonlítás segélyével e bűncselekmény természetét, súlyát, rendszeri helycseréit, különféle minősüléseit, ezek lassú fejlődését is elénk tárja. Különös gondot fordít persze a magyar fejlődésre (58—72 oldal). Aki ezeket — a dogmatikai rész gyökeres megértéséhez, a tételes törvény alkotó elemeinek tiszta felfogásához szükséges — előzményeket alaposan feldolgozva magáévá teszi, az aztán örömöt okozó, könnyű, kedves munkával barátkozik meg a bűncselekmények alapfogalmaival, azok helyes jelentőségével, mert ebbeli ismereteit a jogtörténeti múlt és a fejlődő tudomány termő talajából fakadó erők teszik alaposakká. S ha konkrét eset kerül elébe, szfinksz-talányok nem vezethetik félre, mert alapvetően szerzett tudása mindent megvilágít előtte. Egyebekbon a műben a gyújtogatás fogalmi és tárgyi kifejtése oly részletező, gondos, hogy még a nyelvtani tévedéseknek is figyelmet szentel. Megtalália itt a szakember a törvény minden alkotó, minősítő részecskéjének, az azokkal kapcsolatos tárgyaknak, ezek jelentőségének minden szükséges mégvilágosítását és pedig sohasem egyoldalúan, hanem mindig az elmélet és a gyakorlat érdekét egyaránt felölelve úgy, ahogy azt az a kiforrott elméletben, a legmagasabb bíróság döntéseiben megnyilvánul, s többletként — különösen vitás területeken — ahogv azt a jövő előrevetett fénye jelzi. Hogy mindezeknél a szerző az irodalom érett, életképes eredményeivel, kívánalmaival is hathatósan termékenyít, az az ő e téren ismert gazdagsága mellett csak természetes, de mégis kiemelendő azért, mert komoly olvasójának ezzel is nagy, tájékoztató értékeket nyújt, melyek továbbhaladásra késztetnek. E gondolatkörben különösen kihívják az érdeklődést a ,,tettes tulajdonai" (78—81. o.), ,,az elkövetési tevékenység" (81—83. o.). „a kísérlet" (84—86. o.), „a szándékosság" (87—90. o.)-ról szóló, a fenti szempontokat mind felölelő, szabatos feiezetek, valamint a „büntetlenségéről szóló kimerítő külön fejezet (1104—107. old.). Ugyanily nagyarányú felkészültséggel és mégis a „Kézikönyv" méreteit sehol túl nem haladó módon készült a 12-ik kötetnek többi fejezete, amely a robbanó szerek és robbanó anyagok által elkövetett bűncselekményekkel (1924:XV. t.-c), vízárokozással (Btk. 429—433. §.), vaspályák, távírdák megrongálásával és egyéb közveszélyű bűncselekményekkel (Btk. 434— 445. §.) foglalkozik: sohasem hosszadalmasan, mégis minden fontosat felemlítve, alapos és jogfejlesztő indokolással, minden elvi és gyakorlati érdeklődést bőven kielégítve. Azonban mindezek mellett még kiemelt elösmerést is megérdemel a vaspályák ellen elkövetett bűncselekményeknek min-