Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 6. szám - Angyal Pál: Vagyonrongálás és gyujtogatás

236 Az a válság, mely a f. óv februárjában a budapesti ügyvédi kamarában megtartott választások következtében a kamara életében beállott, a jelek szerint megoldásához közeledik. Szinte szakadatlan tárgyalások után — úgy látszik — sikerült a budapesti ügyvédség már-már alig számbavehető mennyiségű pártokra és frakciókra töredezett egységét nagyjából újból összekovácsolni, úgy hogy a rövidesen megtartandó újabb választáson nagyobb küzdelemre és — ami fő — meglepetésre alig lehet számítani. Tudomásunk szerint ennek az egységnek a megteremtése igen nagy nehézségekbe ütközött és a tárgyalások folyamán sokszor volt az a helyzet, hogy a megegyezés kilátástalannak mutatkozott. Ez pedig érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak ltászik. Az ügyvédség túlnyomó többségének sorsa, célja ugyanis annyira közös, az érdekek oly könnyen egy nevezőre hozhatók, hogy még azon is csodálkoznunk kellene, ha csupán két párt is alakulna ki a kamarában. Önként felvetődik a kérdés: talán csak nem kizárólag a közös érdekeket háttérbe szorító egyéni érdekek és ambíciók formálják és alakítják a kamara működését és ezen keresztül általában az ügyvédség életét? ^ Angyal Pál: Vagyonrongálás és gyújtogatás. A Pázmány Péter Tudomány-Egyetem egyik elsőrangú kiválósága: dr. Angyal Pál professzor most adta ki méltán híressé vált főművének: A Magyar Büntetőjog Kézikönyve 12-ik kötetét. Ez a pompás kötet voltaképpen régi ismerősöm azon előzői útján, amelyekkel a kivételesen nagytudományú szerző évtizedeken át időtálló értékekkel gazdagította a tudományt, díszévé vált a 300 éves Alma Maternek, zászlótartói közé emelkedett a Tudományos Akadémiának, fedezettelies értékét jelenti a magyar közéletnek, jelesül a magvar jogszolgáltatásnak is és a ma sokszor s méltán kiemelt magyar kultúrfölénynek egyik termékeny és nagvrabecsült tényezőié lett. Ez a 12-ik kötet idősebb nagvranőtt testvéreivel és Angyalnak sok más jogi, mindig tartalmas, mindig érdekes és értékes művével együtt a deltaszerű szétágazások ellenére is téliesen harmonikus összhatásban és együttes jelentőségében valahogy emlékeztet engem a római iognak szellemtörténeti ritmusára, vagyis keletkezésére, feilődésére. kodifikálására és azóta meg nem szakadt életére, máig tartó hatására. Köztudomásnak adok kifejezést, mikor állítom, hogy a római jognak ma is megvan az ő közvetlen befolyása; ma is élő jog az, különösen azon részei által, melyek a művelt nemzetek jogrendszereinek alkotó elemeivé lettek. S mi az oka ennek a bámulatos eredménynek? Az ok a római szellemnek az a párját nem lelő adománya, ereje, mellyel IRODALOM.