Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - A bűnvádi perrendtartásban szabályozott rendkívüli perorvoslatokról. 1. [r.]

19 iiltó törvényes intézkedés, amely az új főtárgyaláson eljáró itélőbiróságot eltiltaná attól, hogy az elrendelt ujrafelvétel alapjául szolgáló valamennyi alaki és anyaga feltételét az előkészítés anyaga alapján újból érdemi elbírálás alá vegye." Ezen az állásponton a Kúria elutasította a védelemnek a 384. §. 4. pontjára alapított semmisógi panaszát és kimondotta az,t is, hogy „a királyi Ítélőtábla nem lépte túl hatáskörét és nem is vont ki abból semmit akkor, amidőn a Bp. 456. §. alapján hozott végzésben a minősítés tekintetében felhozottak már eleve alkalmatlanok voltak arra, hogy az elitéltnek a büntetőtörvények enyhébb intézkedése alá eső bűncselekményben való bűnösségét tegyék valószínűvé és midőn annak elbírálásába is bocsátkozott, vájjon a 9550/1915. I. M. E. számú — statáriális rendelet — alapulvétele mellett a Btk. 281. §. 2. pontja, annak 1. pontjával szemben, enyhébb intézkedés alá esőnek tekintendő-e vagy sem? Ha azonban a most ismertetett álláspont helyes, úgy a 462. §. értelmében új főtárgyaláson Ítélkező törvényszék is fel van jogosítva, hogy az új főtárgyaláson végzéssel döntsön újból az ujrafelvétel elrendelhetősége felett és tehát ugyanazon fokon, amelyen az ujrafelvétel — esetleg az elitéit javára, megtámadhatatlan határozattal — elrendeltetett, az újrafelvételi megtagadja. Ámde ez a jogkör az újított (főtárgyalás biróslágát — legalább is az in melius ujrafelvétel esetében — a részleges jogerő elvére tekintettel semmi körülmények között sem illetheti meg, minthogy a 459. §. imperative rendeli, hogy „az újra)'elvételnek az elitélt javára történt elrendelése ellen perorvoslatnak nincsen helye" Az a túlértékelés, amelyben törvényünk s még inkább a birói gyakorlat az alapperbeli ítélet hatályosságát részesíti, jut kifejezésre az alapperbeli Ítéletnek ujrafelvétel esetén való végrehajtása kérdésében ás. A 453. §. a végrehajtás felfüggesztését vagy félbeszakítását csak „az ujrafelvétel kérdésében hozandó elsőfokú érdemleges határozat meghozásiáig" engedi meg és csak az új főtárgyaláson Átélő bíróságnak teszi lehetővé, hogy a büntetés végrehajtását" az újrafelvételi eljárás jogerős befejezéséig" felfüggeszthesse vagy félbeszakíthassa. Minthogy azonban a Bp. 462. §. utolsóelőtti bekezdése szerint az újított perben hozott ítélet ellen ugyanazok a személyek és ugyanazon perorvoslatokkal élhetnek, mint amelyeknek más ítéletek ellen helyük ^an, — ,a törvény rendelkezése felette szűkkeblű s egy bizonytalan átmeneti időt is létesít, mivel a 456. §-ban a nyilvános tárgyalás alapján az ujrafelvétel kérdésében döntő bíróságnak nem ad hatáskört arra, hogy a 453. §. értelmében felfüggesztett vagy félbeszakított büntetés tárgyában hasonló döntést hozhasson. Az alapperbeli ítélet hatályosságának túlértékelésében gyökerezik legfelsőbb bíróságunknak az a gyakorlata is, amelynek elvi alapjai a BHT. VI. kötetébe 740. szám és a BHT. VII. kötetébe 841. szám alatt felvett B. IV. 621/1920. és B. I. 5021/1922. számú jogegységi határozatokban vannak lefektetve s amelynek lényege annak kimondásában áll, hogy „az újrafelvételi eljárásban hozott ítélet ellen semmiségi pa-