Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 4. szám - A vallás büntetőjogi védelméről

155 lemény mélyreható változást mutat. Szinte az ellenkező véglet úrráválását lehet megállapítani. Ma a legtöbb büntetőtörvénykönyv — beleértve a magyart is — alig egy-két szakaszban foglalkozik velük, a büntetési szankció minimális, a törvényes tényálladék konstrukciója a büntetés alá vonás területét mindjobban szűkíti. Megállapítható, hogy a jogirodalom is meglehetősen elhanyagolja a kérdést.1) A mult század második felében keletkezett büntetőtörvénykönyveket többé-kevésbbé jellemző liberális-materialista jogszemlélet hatása — a hatályos büntetőjogi államvédelem kiépítésének elmulasztása mellett — talán a legplasztikusabban itt mutatkozik meg. Az uralomra jutott individualisztikus szemlélet, pártpolitikai célok szolgálata — melyhez egyes államok nyilt vagy burkolt egyházellenes tendenciák is járultak — rányomta bélyegét a büntető törvényalkotásokra s tudatosan vonta meg a vallásos hit hathatós védelmének szükséges büntetési szankcióit. Századunkban pedig a racionalista és atheista radikalizmus egyenesen a vallás elleni bűncselekmények büntetendőségének teljes eltörléséért szállt síkra. Ma már általánosan észrevehetően kezd kibontakozni egy új supra-individualisztikus, univerzalisztikus büntetőjogi szemlélet, mely nem hirdet büntetőjogi forradalmat, sem ellenforradalmat, de a büntetőjog égetően szükséges megújhodásának legfőbb feltételét az utolsó évtizedek modernnek hirdetett büntetőjogi túlzásainak likvidálásában látja, követelve a büntetőjog ősi közösségvédelmi szerepének visszaadását, melyet a liberalizmus korszakának túlzóan előretolt egyéni szabadság-imádata már-már katasztrofálisan megbénított.2) Elkövetkezett a büntetőjogi és erkölcsi normák merev és túlzó szétválasztásának — mely már-már azok antinómiájára vezetett — elkerülhetetlen revíziója. A büntetőjognak nem kell Az újabb irodalmi alkotások közül kiemelhető: Angyal: Az istenkáromlás, 1902.; u. ő: A M. Büntetőjog Kézikönyve 9. köt., 141—164. old. 1932. A külföldiek közül egyedül a német irodalom jelentős: Ahrens: Der strafrechtliche Schutz des religiösen Gefühls, 1912.; Bede: Die Religionsdelikte ini StGB., 1914.; Böckling: Die Gotteslásterung und die Beschimpfung von Religionsgesellschaften. 1933.; Ettingcr: Zur Lehre von den Religionsvergehen, 1919.; Hienstorfer: Der Schutz des religiösen Friedens, 1928.; Kahl: Strafrechtsreform und Religionsschuta (Frank-Festgabe), 1930.: KohlTiuisch: Die Beschimpfung von Religionsgesellschaften, 1908.; Mayer Erich: Die Beschimpfung von Religionsgesellscnaften, 1933.; Rode: Die Gotteslásterung, 19)11.; Rohland: Historische Wandlungen der Religionsverbrechen, 1902.; Thümmel: Strafgesetzbuch und Religionsvergehen, 1927.; Wei'.s.s; Störung des religiösen Friedens, 19i27. 2) E kérdésről lásd: Rácz; Az individualisztikus büntetőjogi szemlélet alkonya (Angyal-Emlékkönyv), 1933.