Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 1. szám - Egy törvénytervezet a szövetkezetekről

14 idézték elő a legigazságtaLanabb, sőt néha a legkegyetlenebb hátrányokat, illetve előnyöket az aktiv vagy iá passzív vagyonok egyik vagy másik kategóriájánál. Viszont abban is teljesen igazat adok a levél írójának, hogy az adós ima a legjobb esetben is a kölcsön felvételekori jövedelemből csiak 50%-ot vételez be alma gazdasági objektum után, amelyre ia kölcsönt felvette, főleg a közterhek növekedése és a jövedelem csökkentés következtében. [Végeredményben azonban ez sem más, mint egy teljesen gazdasági jelentőségű u. n. konjunkturális jelenség, mint ahogy konjunkturális jelenség volt az inflációs időikben a reál-vagyonok fölénye és ia pénz vagyonok elértéktelenedése. Hiszen Roosewelit pénzügyi politikájának is az volt >az egyik legfontosabb gazdasági célja, hogy az árnivó és a píánznivó közötti eltolódást két (oldalról befolyásolja az adósok lés főleg a farmer adósok javára. Viszont a nyugateurópai országokban mindinkább a — jelenleg hitelezői érdekeket képviselő — szigorú jogi álláspont kerekedik felül és könyörtelenül szerez érvényt az értékállandósági aranykikötéseknek az angol, a holland, a francia ós a svájci felsőbiróságok legújabb gyakorlatában. Fiat justitia, pereait mundus .. . Sőt a legnagyobb meglepetést az olasz legfelsőbb bíróság (Corte di Cassazione) legújabb keletű döntései hozták, amelyek itt a tételes jogszabályok kifejezetten ellentétes rendelkezései ellenére is (Cod. di Comrn. 1821. 'és 1822. §§-ok) úgy a dollár, mint a font ügyekben bármely formában kikötött arany értékállandósági klauzulák teljes érvényét ismerték el azzal az indokolással, hogy a fennálló törvényes rendelkezések nem tekinthetők olyan cogens jogszabályioknak, amelyekkel szembein a feleknek kifejezetten ellentétes ügyleti akarata szabadon ne érvényesülhetne. Ismétlem azonban, hogy mindezzel csak azt akarom, konstatálni, hogy nemcsak a hazai jogallapot, de még a nyugati jegf ejlődés is a levélíró által képviselt álláspontra nézve kedvezőtlenül fejlődik, de nem jelenti azt, hogy ennek az igazán közérdekű problémának a teljes gyakorlati és méltányossági jelentőségét és horderejét át nem érezném. Sőt kiegészíthetem az ő fejtegetéseit azzal, hogy az agráradósok méltányos védelme már külön utakon érvényesülést italált a legújabb magyar jogfejlődésben é;s most úgyszólván az eladósodott házbirtokosoknak egyrésze az, akiknek sorsa az ingatlan piac teljes pangása és a hitelszerzési lehetőségek megakadása következtében úgyszólván megérik arra, hogy külön jogvédelemben részesüljön. Kétségtelenül ma már fokozott figyelmet érdemelnek bizonyos esetek és bizonyos kérdések, azonban itt már az igazán sokoldalú probléma éle a kormányzati politika, sőt részben az adózási politika terére tolódik át.