Magyar jogi szemle, 1935 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1935 / 3. szám - A veszélyes üzemek kártérítési felelőssége

99 a kártérítés mértéke szempontjából sem eshetett mérséklés alá: addig a jövőben a tárgyi felelősségre alapított kártérítési igények elbírálásánál is az általános magánjog szabályai irányadóak, ilyen esetben is vizsgálandó tehát, hogy a sérült milyen mértékben volt hibás maga is a baleset előidézésében, úgyhogy tehát az eset összes körülményeinek mérlegelése mellett a sérült csekélyebb hibája esetén helye lehet a kár megosztásának, sülyosabb hiba esetén pedig még olyan esetben is sor kerülhet a kereset elutasítására, amidőn a balesetet ugyan nem kizárólag a sérült hibája okozta, azonban mégis a baleset túlnyomó részben a sérült hibájára vezethető vissza. A döntvény megalkotása óta konkrét ügyekben meghozott, eddig ismeretessé vált kúriai Ítéletek ezeket az új jogelveket ebben az értelemben alkalmazzák is. (V. ö. K. L. 914/1934., K. I. 922/1934. — J. H. IX. 112.) Minthogy pedig a veszélyes üzem fenntartójának vagy az üzem alkalmazottainak hibája, illetve mulasztása esetében amúgyis az általános kártérítési szabályok érvényesülnek, a 70. számú jogegységi döntvény értelmében az objektív kártérítési felelősség jogelvének az 1874:XVIII. t.-c-ben megszabott keretei a jövőben a maguk teljes tisztaságában elméletileg most már csakis akkor nyerhetnek alkalmazást, amidőn a baleset bekövetkeztében úgy a kártokozó veszélyes üzem, mint a sérült is teljesen vétlenek. Ebből a körülményből pedig még világosabban kitűnik, hogy jogelméleti szempontból az objektív kártérítési felelősség ma már nem egyéb, mint a vétlen kártérítési felelősségnek egyik minősített válfaja. Ámde valamely vállalat veszélyes voltának fogalma teljesen relatív és az életviszonyok változásával és a technika fejlődésével napról-napra változik. Ezért a jövő jogfejlődés szempontjából teljesen igazat kell adnunk dr. Marton Géza egyetemi tanár ama megállapításának,*) hogy a veszélyesség fogalma teljesen alkalmatlan egy külön kártérítési jogszabály megalapozására. Minthogy pedig az újabb birói joggyakorlat, sőt a Magyar Magánjogi Törvénykönyv jav. 1737. §-a is az objektív kártérítési felelősség kereteinek kiszélesítésével a vétlenül okozott kárért való kártérítési felelősséget absolut értelemben is elismeri: ezért nyilvánvaló, hogy a jövő jogfejlődésében a vétkességi elmélet helyébe lassanként a károkozás ténye lép és a vétkesség kérdése, úgyszintén a károkozó üzemek esetleges veszélyes volta, valamint a sérült esetleges önhibájának mértéke csupán mint a kárviselés mértékénél befolyással bíró tényező veendő figyelembe. ' *) DT. Marton Géza: „Az objektív felelősség elve a Magánjogi Törvénykönyv javaslatában", — Jogászegyleti Értekezések, 1933. évf. 53. és Jcöv. I.