Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 2. szám - Felsőbirósági elnökök évnyitó beszédei [1. r.]
50 nak helyzete nem kedvezőtlen. Még bírák is vannak, akiket megtéveszt az, hogy a joggyakornok a X., a titkár a VIII. rangosztályba tartozik. Tehát abba a nangosztályba, ahova hajdan a jegyző, illetve tőrvény széki biró volt sorozva. Ez igaz is. Ámde ma a fiatalember a joggyakornoki állást nehezebben és magasabb korban éri el, mint mi a jegyzői állást; a titkári állást nehezebben és magasabb korban, mint mi a törvényszéki birói állást. Kérdem már most, hogy gondoljon családalapításra a fiatalember, midőn a nősülés korában oly szerény állásban van és oly szerény javadalmazást élvez, hogy családot eltartani képtelen? És van még egy szempont, melyre reámutatni kívánok. Annak ugyanis, hogy a fogalmazói kinevezések évek óta szünetelnek, van egy, a jogszolgáltatásra nézve felette hátrányos következése. És ez a tügalmiazóhiány. A fogalmazóhiány, amely legtöbb bíróságnak rákfenéje. Ez már oly nagymérvű, hogy több bíróságnál a kezelőszemélyzet egyes tagjai által kénytelenek fogalmazási teendőket elláttatni. Néhány év előtt egy vidéki törvényszék időszaki megvizsgálása alkalmával azt a helyzetet találtam, hogy laz egyik büntető főtárgyalási tanács mellett a jegyzői teendőket a kezelőszemélyzet egyik tagja látja el. Ezen nagyon megütköztem, de azt észrevétel tárgyává nem tehettem, mert be kellett látnom, hogy a kir. törvényszék elnöke a fogalmiazóhiány folytán előállott kényszerhelyzetben volt. Ezelőtt néhány évvel azonban ez még elszigetelt jelenség volt. Ellenben ma már gyakrabban fordul elő, hogy a fogalmazói teendők ellátására kezelő tisztviselők használtatnak fel. Igaz, hogy a kezelőtisztviselői kar azon tagjai, kik fogalmazói teendőket látnak el, nagyrészt jogászok, akik a jogtudori fokot maguknak megszerezték. Megengedem azt is, hogy azok a fiatalemberek kifogástalanul látják el a reájuk bízott fogalmazói teendőket. Ámde velük szemben történik nagy igazságtalanság, mert fogalmazási teendőket látnak el és mégis ez az idő nekik, mint joggyakorlat be nem számít. Akár egy évtizeden át is működhetnek ebben a munkakörben, mégis ügyvédi vizsgát nem tehetnek, mert a kezelői létszámba tartoznak, az itt eltelt szolgálati idő pedig az érvényben levő szabályok szerint, nem szolgálhat a vizsgára bocsátás alapjául. Mindez nagy visszásság, ezek sivár és szomorú dolgok. Lelkieröre van szükségünk, hogy ezt látva, el ne csüggedjünk. Én azonban birótársaimat, a fiatal generáció tagjait azzal a reménnyel bíztatom, hogy a viszonyok talán mégis javulni fognak. Ha visszapillantok azokra az évtizedekre, amelyek a hátam mögött vannak, a tapasztalás azt mutatja, hogy az előmeneteli fennakadást fellendülés szokta követni. Mikor én, mint egészen fiatal kezdő, a birói pályára léptem, az előmeneteli viszonyok majdnem éppen olyan rosszak voltak, mint ma. És két év alatt megváltozott minden. Életbe léptek Szilágyi Dezsőnek a nagy alkotásai. Életbelépett az Ítélőtáblák decentralizációja, életbe lépett a sommás eljárásról szóló törvény. És mindennek hatása alatt