Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - Kettős mutató a Grill-féle törvénytárakhoz [Könyismertetés]

36 állományát és fejlődését tekintve, csaknem ismeretlen matéria a mai jogrendszerben. Ennek oka jórészt a klasszikus jogrendszer hagyományain továbbépítő mai jogászat közömbösségében rejlik, mely a fegyelmi jogot rendszerébe illeszteni nem tudván, azt nem is figyeli és nehéz hozzáférhetősége folytán el is hanyagolja. Fokozza a nehézségeket az, hogy a fegyelmi jog a közérdeket szolgáló és egyúttal az érdekelt kar tekintélyét védő principiumaival, nagyrészt latikiai tartalmú és minit ilyen, az esettek sokszerüségére inkább általános klauzulákat, de nem részletszabályokat ír elő. E generális klauzulákat az alkalmazó biróság tölti meg élettel és így ha az anyagi fegyelmi jog fejlődésének vonalát figyelni, főbb elvein belül pedig a részletkérdések •tekintetében kialakult etikai és jogi szabályait összefoglalni kívánjuk, elsősorban a fegyelmi jogot legfőbb fokban gyakorló fórumok döntéseit kell tanulmányoznunk. Az ügyvédi fegyelmi jog tudományos rendszerbe foglalásának, fejlődése során kialakult nagy elviéi módszeres vizsgálatának állomásához még nem érkezett el. A magyar ügyvéd honos-ára és delicatess-ére vonatkozólag ügyvédi rendtartásunk talán alig haladt tovább Cicero ama klasszikus szabályánál, hogy az ügyvéd olyan ,,vir bonus dicendi iperitus, qui in causis pubiicis et privatis plena et perfeota utitur eloquentia", de hogy korszerű szemléletben mit értünk az alatt, hogy az ügyvéd vir bonus, azaz tetőtőltalpig gentleman, jóember és hivatása magaslatán álló kartárs, aki közügyekben és magánügyekben tudása és lerkölcse teljességével szolgálja hivatását: azt az elsőfokú fegyelmi bíróságok gyakorlata és a Kúria ügyvédi tanácsának e gyakorlatot felülbíráló case /aiü-ja, eseti joga, a miniatűrművesek finom és odaadó ötvös munkájával dolgozza ki. Ahhoz, hogy a legfelsőbb fórumnak ügyvédi fegyelmi judikaturája a gyakorlatban felszívódó, az elsőfokú fegyelmi bíróságok igazságszolgáltatásában érvényesülő és a magyar ügyvédi kar etikai kánonaként alkalmazható eseti jog. igazi precedens-jog legyen, lelsősorban az szükséges, hogy a Kúria Ügyvédi Tanácsának Ítéletei rendszerbe foglalva időnként közzététessenek. Az anyaggyűjtés le fontos misszióját a magyar ügyvédi kar egy nagyemlékű kitűnősége, 'néhai Wolf Vilmos 1913-ig teljesítette, közismert gyűjteményében publikálván a Kúria ügyvédi Tanácsának elvi jelentőségű határozatait. A kezéből kihullott tollat most fia, két szerzőtársával együtt, dicséretreméltó módon emelték fel, kitűnő szolgálatot teljesítvén a karnak és u köznek azzal, hogy a m. kir. Kúria Ügyvédi Tanácsának a leguóbbi három évre vonatkozó gyakorlatát közzétették. A gyűjtemény, amelyhez a budapesti ügyvédi kamara great old man-je írt előszót, a magyar ügyvédi rendtartás rendszerében közli a törvény egyes szakaszaival kapcsolatosan hozott ítéleteket, a bennük foglalt elvi szabályok kiemelésével és az indokolások bőséges idézésével. Az anyag főrésze természetesen az ügyvédi rendtartás két uralkodó szakaszának, a 68. és a 69. §-nak anyaga körül csoportosul. A dicséretreméltó munka, amelynél a szerkesztők példás önfeláldozással tartózkodtak az egyéni kommentálástól, jelentékenyen elő fogja segíteni az lelsőfokú ügyvédi fegyelmi bíróságok gyakorlatának a részletkérdésekre is kiterjedő egységességét, de a judikatura mai helyzetképének