Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Beck Salamon: Magyar Védjegyjog [Könyvismertetés]

369 magának. A kezdő jogászok természets Ítélőképességének PZ mindenesetre dicséretére válik. Fürst László müve valóban tudós alkotása és valóban -nehezen felmérhető becsű nyeresége a magyar magánjogi irodalomnak. De meg vagyok róla győződve, hogy nagy nyereségként könyvelné azt el bármelyik kulturnemzet jogi irodalma is. Kívánatos is lenne módot találni arra, hogy idegen nyelven is megjelenjék és különösen a hasonló kérdések felett legtöbbet vitatkozó német jogászok számára mielőbb hozzáférhetővé váljék. Ismerets, hogy például a svéd Lundstet-nek a jogtudomány tudománytalanságáról írt munkája minő élénk visszhangot keltett, amint német nyelven is megjelent. Véleményem szerint kétségtelen, hogy Fürst László müvének német fordítása is döntő súllyal szólna bele a kiújult német Methodenstreit-ba. Ürtmannak Heck által visszavert egyeztető kísérlete a Fürst László új alapjain talán sikeressé válhatnék, Bindernek és részben Örtmannak a világnézeti ^alapokat kutató fejtegetései pedig a szerző ténybeli adataival több vonatkozásban tárgytalanokká válnának. Nizsalovszky Endre Dr. Fülei-Szántó Endre: A váltótelepítési jog különös tekintettel a genfi nemzetközi egyezményre. Budapest. 1934. Franklin-társulat. (214. lap.) A fogalomelemző „Begriffsjurisprudenz" és az érdekkutató „Interessenjurisprudenz" több évtizedes harcában mintha bizonyos iiiyugalmi állapot állott volna be az utóbbi időben. A jogtudomány modern művelői ikezdik belátni, hogy — mint általában az extrém tudományos álláspontoknál lenni szokott — a középen 'kell keresni az igazságot. Ma már kevesen vannak, sőt talán már nincs is olyan jogász, aki me látná be a jogdogmatikának, részint a természetjogi felfogás, részint pedig a hegeli filozófia fogalomimádatának hatása alatt a mult században kifejlődött túlzásait, a betűk és szavak léleknélküli magyarázaíává süllyedt „Buchstabenjurisprudenz" helytelenségét és tévedéseit, amely a Heck által „inverziós e//drós"-nak nevezett hibát követte el: az empirikus jogszabályok tartalmából levont jogi fogalmakat önálló és változhatatlan jogi valóságoknak tekintette s azokból újabb jogszabályokat vezetett le. De éppen így kevesen vannak ma már azok is, akik minden fenntartás nélkül elfogadják a jogtudomány szociológiai módszeréért iküzdő Soziologische Jurisprudenz felfogásának helyességét, amely a jogtudomány feladatát — mint például Ernst Fuchs (Die Gemeinschádlichkeit der konstruktiven Jurisprudenz 1909.) — kizárólag a jogi normák alapját képező társadalmi tények tanulmányozásában látja. Ugyanígy veszíteni látszik legújabban tekintélyéből a Kelsen-íeLe tiszta jogtan is, amely a normák és jogszabályok világát teljesen függetlennek tekinti a valóságok és tények világától s a jogtudományt meg akarja tisztítani minden szociológiai vagy pszichológiai elemtől. Kétségtelen, hogy a tételes jogtudománynak a pozitív jogszabályok tartalmát kell .kifejtenie s 'kétségtelen az is, hogy ezért a jogdogmatikára mindig szükség lesz, mert a jogtudomány eltévesztené feladatát, ha a