Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Beck Salamon: Magyar Védjegyjog [Könyvismertetés]

366 nem helytálló, helyes lalapoh áll a Kúria ítélete, mert hisz a kár keletkezésére a felperes szolgáltatott okot. Ezt a fejezetet egy külön résszel „Kártérítési kereset" címén fejezi be szerző. Az itt előadottak nagyobbrészt helytállók ugyan, de nem tudom, vájjon ez a rész nem felesleges-e annyiban, mert az itt szóbakerülő kártérítés kérdése nem üt el az általános magánjog kártérítési szabályaitól és ezért az előadottak nem is lehetnek kimerítők, pl. a károsítottnak közrehatása (Mtjt. 1112., 1111. §§.) stb. nincs kellőkép figyelembe véve. Az ötödik fejezet mindenesetre a legfontosabb kérdések egyikét tárgyalja, t. i. a védjegy megszűnését és törlését. Ezután külön teszi vizsgálat tárgyává a törlési pert általában és azután az egyes törlési perek eseteit. Ezek a fejtegetések és magyarázatok igen figyelemreméltók és he!\rtállók. Nem igen helyeselhető azonban talán, hogy szerző folyton az 1890:11. t.-c. 21. §-ára és annak rendelkezéseire utal, ami zavarólag hathat, mert mindezt rendszerbe szerve, ia femt id. min. rendelet magában foglalja, ami ennek a rendeletnek intenciója is volt. Ugyancsak nem célszerű a miniszteri döntésre való utalás, mely döntések ma már, midőn a Miniszter hatásköréből a döntések kiestek — alig bírnak jelentőséggel. Azt pedig, hogy ,,a peres és perenkívüli út igénybevehetőségét a szabadalmi bíróság a régi miniszteriális hatáskörben kialakult gyakorlat szerint bírálja el" nem értem. A védjegytórlési perek a védjegyjogban igen fontos szerepet játszanak, sőt a védjegypereknek a zömét adják; ezt szerző is tudjia és azért tárgyalja azo kat a kérdéseket oly részletesen, behatóan, pontosan, szakszerűen és nagyobbrészt aggálytalanul. Sajnálom, hogy helyszűke okából ezekkel a részletekkel itt nem foglalkozhatom. A hatodik fejezet a büntetőjogi rendelkezéseket — talán túlságosan behatóan és részben ismétlésekkel járó módon —, a hetedik fejezet pedig a Nemzetközi védjegyjogai -— nemzetközi egyezményeket és nemzetközi lajstromozást — mondhatni példaszerűen tárgyalja, de ennek részleteivel, sajnos, már nem foglalkozhatom. Habár ez a kitűnő munka részletesebb megbeszélést érdemelne és a szerző engedelmével egyes kérdésekre külön még vissza fogok térni, mégis befejezem az ismertetést azzal, hogy ez a munka a kgkiválóbb szakmunkák egyike, amely nagy szakképzettségről, nagy odaadásból és kiváló általános jogi tudásról tanúskodik. Igazán hézagot pótol a hazai szakirodalmunkban ez a kitűnő munka, amely mindenkinek csakis legmelegebben ajánlható. Dr. Schuster Rudolf Fürst László: A magánjog szerkezete. (A budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem magánjogi szemináriumának .kiadványai — 6. sz. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest. XII. 477 1.) A magánjog területének mindig egyik legtöbb ötletet fakasztó, a fantázia és kombinálókészség csillogtatására legtöbb alkalmat nyújtó része volt a jogszabályok fajtáinak és struktúrájának vizsgálata, valamint a jogalkalmazás módszereinek tárgyalása. A „Verfügung", a „Geschtaltungsrecht" felfedezése, a „Begriffsjurisprudenz" ostroma a jogtudomány sok kitűnő eredményének váltak forrásaivá.