Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - A végrehajtási törvény 104. par.-a és a hatósági bizonyítvánnyal való nagyobb értékmegállapítás

354 <a fellebbezésben megítélni vagy elutasítani kért követelés összegében. Természetszerűleg ugyanezek az elvek irányadók és ugyancsak a törvény szószerinti szövegét kell alkalmaznunk a Te. 37. §-ában meghatározott felülvizsgálati értlék értelmezésénél is. Ez a helyes felfogás törvényesül a m. kar. Kúria P. VII. 5209/ 1933. sz. Ítéletében (Polgári Törvénykezési Jog Tára XV. 71. sz.), amely szerint: „A Te. 37. §-a az elutasítás, illetőleg a marasztalás értékét állapító Un meg jogilag védett érdekként." A m. kir. Kúria P. IV. 773/1933. sz. ítélete (Perjogi Döntvénytár XVIII. 10. sz.) ugyancsak azt mondja ki, hogy ,,a felülvizsgálati kérelem megengedettsége szempontjából a fellebbezési bíróság ítéletének tartalma, vagyis az abban kifejezésre jutó felülvizsgálati érték az irányadó." — P. III. 359/1934. sz. határozatában (Jogi Hirlap VIII. 796. sz.) pedig a m. kir. Kúria, szószerint értelmezve a Te. 37. §-át, ikimondja, hogy ,,a törvény szerint ia felülvizsgálati érték nem az Ítéletnek egyik vagy másik flél által megtámadott, hanem az általa megtámadható részéhez igazodik." Sajnos, ete'kintetben a m. kir. Kúria gyakorlata sem egységes, így pl. a Te. 44. §-ával kapcsolatban a fentidézett határozatokkal ellentétesen értelmezi a felülvizsgálati érték fogalmát a m. kir. Kúria P. VI. 2271/1934. sz. Ítélete (Polgári Törvénykezési Jog Tára XV. 84. sz.) Minthogy tehát ezek szerint úgy a m. ;kür. Kúria, mint különösen a királyi Ítélőtábláik és a területükön levő alsóbb bíróságok határozatai ellentétesek a felülvizsgálati, illetve fellebbezési érték értemeziése tekintetében, ezért az ennek eredményeképpen jelentkező ellentétes és bizonytalan joggyakorlatnak csak a m. kir. Kúria már kilátásba is helyezett jogegységi határozata vethet véget. A VÉGREHAJTÁSI TÖRVÉNY 104. §-A ÉS A HATÓSÁGI BIZONYÍTVÁNNYAL VALÓ NAGYOBB ÉRTÉKMEGÁLLAPÍTÁS. Irta: dr. Ibrányi István törvényszéki jegyző. A Vht. 107. §. 1. bek. azt mondja ki, hogy „minden tárgy a becsáron kiáltatik ki s ha a becsár meg nem igértetnék, a kikiáltási ár fokozatosan lejjebb szállíttatik." Ezen törvényi rendelkezés folytán semmi korlát nem volt a tekintetben, hogy az árverés alá bocsájtott ingóság az árverés során mily árért cseréljen gazdát. Hogy az árverési vevő mennyiért vásárolhatott, azt egyedül az árverésen jelen lévő vásárolni szándékozó tömeg, a kereslet-kínálati viszony szabta meg. Ezen kereslet-kínálati viszony