Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 10. szám - Váltóárfolyamszámítás

350 Ha pl. a váltó Milánóban fizetendő és az utolsó váltóbirtokos visszkereseti számiája 850 lírát tesz ki, akkor a visszkeresőnek a Szegeden lakó visszkeresett előzőtől annyi magyar pengőt kell kapnia, amennyi pengőért ő Milánóban 850 lirát vehet. Tlogy ez az ú. n. „helyi érdekkiegyenlítődés" meglegyen, a törvény az ú. n. „(képzeleti visszváltó rendszerrel" való számítási módozatot vesz'i igénybe, midőn azt mondja, hogy a fenti összegek azon közép váltóárfolyamon számítandók ki, amellyel a fizetés helyéről a visszkeresett lakhelyére intézVényezett, látra szóló váltók bírnak. Példánkban .tehát megállapítandó, ho.gy milyen középárfolyamimal bírnak a Milánóból Szegedre intézvónyezett látra szóló váltók és a visszkereső váltóbirtokos visszkereseti 850 lírás követelése ilymódon számítandó ki. Miután gyakran előfordul, hogy a fizetés helyéről a visszkeresett lakhelyére int'ézvényezeit látra szóló váltók (Milánóból Szegedre intézvényezett) árfolyamát nem jegyzik, úgy a visszkeresett lakhelyéhez (Szeged) legközelebb eső piac árfolyama szerint számítandó ki, hogy ott hány pengőt fizetnek egy 850 líráról kiállított látna szóló milániói váltóért. „Minthogy a törvény nem tartalmaz oJy értelmű korlátozásit, hogy ennök a legközelebbi piacnak belföldön kell lennie, ily piacként a legközelebbi külföldi piac, illetve annak árfolyamjegyzése is elfogadható." (C. 4292/1923.) Az esetre, ha árfolyamjegyzés nűinics, de iaz árfolyam egyébként megállapítható, igazolásul két kereskedő bizonyítványa szolgálhat. Megjegyzendő, hogy a látra szóló váltóik árfolyama alatt a kereskedelmi életben az ú. n. kifizetések (devizák) tőzsdei árfolyama, tehát példánkban a milánói kifizetésnek szegedi, illetve mivel ott jegyzés nincs, a budapesti középárfolyama értendő. (Jelenleg a Magyar Nemzeti Biank hivatalos árfolyama az irányadó. 4500/1931. M. E. sz. r. 6. §.) Nem tartalmaz a törvény intézlkedést a tekintetben, hogy a középárfolyam mely nap szerint számítandó. Az irodalom négyféle 'teóriát ismer az átszámításra: I. A visszkereset 'megindításának napja, II. a lejárat napja, III. a tényleges fizetés napja, IV. az óvásfelvétel időpontja szolgál irányadóul. I. A visszkereset indítíásakori átszámításnak Cansitem a legerősebb védelmezője, nálunk ennek az álláspontnak nincs követője. II. König, Plósz, külföldön Thöl, a lejáratkori árfolyamot tekintik irányadónak, amit Nagy Ferenc is magáévá tesz azzal a hozzáadással, hogy „a V. T. 37. §. hasonszerűségéhez képesít a megelőző .napi árfolyam értendő". III. Kuncz, Bozóky, Pethő a tényleges fizetéskori árfolyam mellett foglalnak állást, mindhárman a V. T. 37. §-ához fűződő