Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - A tárgyi felelősség kérdése részben önokozta kárnál

320 Ami különösen a veszélyes üzemeket illeti, ezeknél a hibának a lehellete a mások életének és testi épségének veszélyeztetésében rejlik. Ha ez jogos cél nélkül történnék, akkor a veszélyeztetés maga is már vétkesség lenne. Jogosnak azért ismerjük el a veszélyes üzem fenntartását, mert olyan érdekeket, olyan szükségleteket elégít ki, amelyeknek ilyen módon való szolgálata a köz számára nagyobb értéket jelent, mint amekkora áldozat az üzem működésével együttjáró veszélyeknek az elviselése. Ez azonban csak a köz szempontjából van így; ellenben arra az egyesre nézve, aki a veszélyes üzem működéséből íolyóan balesetet vagy akár dologi kárt szenved, az elnyert előnyök s az azok ellenében viselt áldozat aránya ugyancsak kedvezőtlenül módosul. Minthogy pedig a károsultnak ekként megsértett érdekeit a jog védelemben részesíti ,azoknak 'a megsértése tárgyikig mindenesetre jogellenes és így a károsulttal szemben a kárt okozó esemény és mindaz, ami annak a bekövetkezésére vezetett, tehát már a veszély létesítése is — utólag — jogsértő magatartássá válik. Ez a tárgyilag fennálló jogellenesség, amely közvetlenül a károsító eseményhez, de közvetve már a kárveszély létesítéséhez is tapad, okozója annak, hogy a veszélyt életrekeltő magatartás — aminő a veszélyes üzem létesítése vagy működésben tartása — ebben a viszonylatban némileg emlékeztet a vétkességre, habár valójában a vétkességnek még a legenyhébb fokáig sem terjed. S ugyancsak az üzem fenntartásával együttjáró veszélyeknek a jogsértő eredmény létrehozásában legalább is közreható volta az, ami magát a veszély életrehívását a tárgyi felelősség alapjává teszi. Ennek a szemléletnek a helyességét — legalább is mai jogunk szempontjából — nem döntik meg azok az egyébként igen figyelemreméltó állásfoglalások, amelyek a veszélyes üzem tárgyi felelősségét a veszélyeztetés mozzanatától független, gazdasági természetű megfontolásokra építik fel,17) amilyen az activ interessé elve (cuius commodum, eius periculum), a károk felosztásának, áthárításának gondolata biztosítás, vagy az üzemi költségekbe belekalkuláiás útján, a vállalatoknak a károsulténál rendszerint nagyobb teherbírása stb. Lehet, sőt valószínű, hogy a tárgyi felelősség elvének az elfogadtatásában és kiépítésében ezeknek a gazdasági megfontolásoknak volt és lesz döntő szerepük; ámde mai jogunk mellett a veszélyes üzem fenntartóját terhelő kártérítési kötelezettség elvi alapját mégsem láthatjuk másban, mint a veszélyeztetés mozzanatában, mert máskülönben nem 17) Ezekről az elméletekről 1. a 2. jegyzetben felsorolt munkákat, továbbá Marton Géza köv. munkáit: Verschuldensprinzip — Verursachungsprinzip, 1926.; Veszélyes üzem, Polg. Jog 1931., Az objektív feleiősség elve a magánjogi törvénykönyv javaslatában, Magyar jogászegyleti értekezésiek I. évf. 1. szám, Büntetés és kártérítés, Angyal Pál-emlékkönyv 14—29. 11. és Bálás P. Elemér, A kártérítés a magánjogi törvénykönyvünk javaslatában, Magyar jogászegyleti értekezések II. évf. 5. sz. L. a mindezekben idézett bőséges külföldi irodalmat is.