Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 9. szám - Osvald István a Kúria elnöke

304 Osvald István egyénisége csodálatos harmóniába olvad össze. Szelíd alaptermészete, finom lelkülete és ,tapintatos modora ritka 'eréllyel és energiával párosul. Megnyugodhatunk: bíráskodásunk legfőbb irányítása jó kezekbe van letéve. * Osvald Istvánt f. évi öktóber 15-én iktatta be hivatalába a Kúria teljes ülése. Az új elnöknek ez alkalommal tartott beszédéből idézzük a következőiket: Közvetletn elődöm: Juhász Andor Őnagyméltósága, aki az ősi hagyományaink féltő gondozója, jellemezte a kir. Kúriát akkép, hogy „a m. kir. Kúria a rég letűnt századokba visszanyúló ősi eredeténél, nemes tradícióinál, a magyar igazságszolgáltatás körében elfoglalt kimagasló helyzeténél és számban és rátermettségben egyaránt tekintélyes ítélőbírói karánál fogva olyan értelmi és erkölcsi hatalmasság, amely az egész világon ritkítja párját s amelynek tekintélyt parancsoló aráínyai talán azért nem bontakoznak ki még élesebben jogkereső közönségünk szemében, mert mint a hegyóriás közelében lévőnek, runcs meg a megítéléshez megkívánt távlata." Ezt a nagy kincset vettem át Juhász Ő Excellenciájától, akitől a mult hó végén búcsúztunk a m. kir. Kúria teljes ülésében. Búcsúztunk, de nem váltunk meg attól a szellemtől, amelyet örökül itt, ebben a nemes jogi intézményben reánk hagyott és reánk bízott. Juhász Andor Ő Excellenciája az 1934. évi január hó 8-án tartott évnyitó ülésében még egyszer végig tekintett a vezetői pályafutásának kezdete, 1911. óta, elmondott nagyhatású beszédein, reá mutatván azok vezérfonalára, azt a témát választotta beszéde tárgyául, amely minden eddigi megnyilatkozásán vörös fonálként húzódik végig: t. i. a birói függetlenséget. Mindaz, amit Juhász Andor ennek kapcsán kifejtett, kellene, hogy a biró mindennapi olvasmánya, breviáriuma legyen, hogy újból és újból érezze mindennapi munkájában, hogy az Igazság oltáránál csak méltó áldozó papként szabad megjelennie. És ha arra kell felelnem, hogy mi az én munkaprogrammom, megint csak az ő szavaival annyit mondhatok, hogy a becsületemre bízott ezt a nagy etikai értéket egy jobb, egy szebb, egy boldogabb magyar jövő számára továbbra is teljes épségében és ragyogó tisztaságában kívánom megőrizni. A főmétóságú m. kir. Kúria teljes ülésében már máskor is hangoztattam, amiben különben mindnyájan egyetértünk, hogy bár nemzetünk a maga megcsonkítottságában gazdaságilag a legnehezebb helyzetbe került, annál inkább meg kell őriznünk szellemi kincseinket, nagy történelmi multunk emlékét, hogy azon felbuzdulva, csüggedés nélkül mindent elkövessünk, ami a kulturszintünk fönnmaradását biztosítja, mert a nemzetek versengésében kultúrfölényben győzteseknek kell maradnunk. Az igazságszolgáltatás jósága és tisztasága pedig