Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 1. szám - A külföldi választott biróság itéletének belföldi elismerésének és végrehajtásának nemzetközi jogi problémája

18 létre és jogerős — annak területi vonatkozásaira tekintet nélkül kellene belföldön érvényesnek elismerni.12) Egészen más eredményre kellene logikusan jutnunk, ha a választott bíráskodást tisztán perjogi természetűnek fognánk fel. Ez a felfogás, amelyet igen tekintélyes irók képviselnek, így p. o. Hellwig, Altenrath, SchuJte Westhoff, Koohler, Bülow és nálunk Plósz, Nagy Ferenc és Jancsó is,13) az állam felségjogát gyakorló valódi bíráknak tekinti a választott bírákat, akikre a birói hatalom átruházása nem állami kinevezés formájában, hanem úgy történik, hogy a törvény diszpozitiv szabályt állít fel, amelynek értelmében a birói hatalmiat annak juttatja, akit a felek kiválasztanak. E szerint a felfogás szerint a választott bírósági ítélet külföldiségének kérdésében a választott bírák állampolgárságának döntő jelentőségűnek kellene lennie, inert e szerint a felfogás szerint a belföldi választott bírósági Ítélet az állam szuverénitásának megnyilvánulása lévén, a választott bírákat büntetőjogi felelősségük szempontjából a Btk. 461. §-a alá eső közhivatalnokoknak kellene tekinteni és ennek következtében magyar állampolgároknak kellene lenniök. (1869:IV. t.-c. 6. §.) Logikus konzekvenciájában tehát ez a felfogás ellentétbe jutna a magyar birói gyakorlattal, amely — ma már ez egész határozottan leszögezhető — a külföldi féllel kötött és külföldi honosságú vagy ott lakó választott bírák 12) Ezen az állásponton áll Nussbaum; Deutsches Int. Privalrecht. 1932 . 468. Ha a compromissum teljesítési helye nem volna megállapítható, a nemzetközi magánjog általános elvei értelmében a felek lex domicilii-je, vagy a lex loci contractus, a szerződéskötés helyén hatályban levő jog lenne irányadó. 13) Hellwig (System II. 103. 1.) Koohler (Gesammelte Beitráge 144. 1.) Bülow (ZZP. XXXI. 20. 1. 4. j.) Érdekes, hogy a processzuális felfogásnak e végső következményét éppen a mi irodalmunkban vonták le, ami Plósz nagy tekintélyére vezethető vissza, aki már a keresetjogról nénnet nyelven írt alapvető munkájában, (Beitráge 1880. 16., 82—83.) és később is (Magyar Igazságügy XXVII. 312.) és az előadásairól 1906-ban Vass Károly által készített jegyzetekben (68.) erre az álláspontra helyezkedett. Ugyanígy Nagy Perenc (A polgári törvénykezés rendje 1889. I. 164. s k.), Tóth Károly (Polgári törvénykezési jog II. 490. s k.) és Zlinszky—Reiner (Magyar Magánjog VIII. kiad. 751.), aki egyébként helyes érzékkel „a követelés érvényesítési módjának meghatározására vonatkozó szerződésnek" minősíti a compromissumot. Bár ebbeli nézetét nem fejti ki eléggé következetesen és részletesen, ide kell számtíani Jancsó-t is, mert azt írja (a magyar Pp. rendszeres kézikönyve I. 1911. 85—91.), hogy a választott biró is biró s így reá is áll az 1869:IV. t.-c. 6. §-a, amely szerint a vál. bírónak magyar állampolgárnak kell lennie (?) s a büntetőjogi felelősség szempontjából közhivatalnok (Btk. 461. §.) A német irodalomban Weizsacker és Bornnak némileg hasonló nézetét leszámítva, nem mennek ilyen messze a közjogi felfogásban.