Magyar jogi szemle, 1934 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1934 / 4. szám - Fellebezés a perköltség tekintetében. (Tc. 24. par.)

135 Minthogy ekként a vitás elvi kérdést az 1912:LIV. t.-c. 70. §-a első bekezdésének 1. pontja, valamint az 59.200/1912. I. M. számú rendelet (Igazságügyi Közlöny XXI. évfolyam, 12. szám, 411. lap) 1. §-a első bekezdésének 1. pontja szerint a m. kir. Kúria jogegységi tanácsának kell eldöntenie, az említett elvi határozattal eldöntött vitás elvi kérdés újabb eldöntése végett a m. kir. Kúriának a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsát laz 1934. évi május hó 26. napjának (szombat) délelőtt 10 órájára a ikir. Kúria elnöke egybehívta. A Polgárijogi Határozatok Tárába 553. szám alatt fölvett elvi határozat így szól: „A baleseti kártérítés mérvének megállapításánál azok javára, akiket keresetként meghatározott és állandó jövedelem illetett, ennek mindenkor a balesieít lidején élvezett mennyisége az irányadó, tekintet nélkül arra, hogy ezt a jövedelmet a balsetiet szenvedő mióta húzta. Rendes mellékillietmények, habár azokat a sérült csak rövid idő óta élvezte, de azok részére az egész évre biztosíttattak, szintén abban az öszszegben veendők ,a kártalanítás kiszámításánál figyelembe, amely összeget a baleset évében (kitettek volna." A m. kir. Kurila I. polgári tanácsa pedig a vitás elvi kérdést a következőképen szövegezte meg: „A baleseti kártérítés mérvének megállapításánál azok javára, akiket keresetként meghatározott és állandó jövedelem illetett, ennek mindenkor a baleset idején élvezett mennyisége az irányadó-e, különösen abban az esetben is, ha a balesetet szenvedett szolgálati viszonyban állott és az ebből a jogviszonyból származó jövedelme jogszabály vagy a szolgálati szerződés rendelkezései értelmében a baleset időpontját követő időben a szolgálat kifogástalan teljesítése esetén, minden más feltételtől függetlenül (automatikusan) emelkedett volna?" Az ügy előadója a jogegységi tanács ülésében dr. Almási Antal kir. kúriai biró. * A m. tkir. Kúriának a bűnvádi ügyekben alakított jogegységi tanácsa ia folyó évi május hó 4. napjára (péntek) kitűzött ülésében a következő vitás elvi kérdést fogja eldönteni: 1. '„Annak a cselekménye, aki a reá jogerősen kiszabott szabadságvesztésbüntetés kitöltésére mást szándékosan reábír, ha az így reábírt személy az említett büntetés kitöltése végett az illetékes hatóságnál jelentkezik és a büntetést részben vagy egészen kiállja, a Btk. 374. §-ába ütköző bűnpártolásra való felbujtásként (Btk. 69. §. 1. pont), vagy a Btk. 400. §-ában meghatározott közokirathamisitásként minősítendő-e, amennyiben ez a vádlott tudta, vagy a fennforgó körülmények között tudnia kellett, hogy ezzel az ő jogviszonyaira vonatkozó valótlan tény fog bevezettetni a szabadságvesztési intézet nyilvános könyvébe?" 2. „Az pedig, aki a másra jogerősen kiszabott szabadságvesztésbüntetés kitöltésére akár felbujtás folytán, akár önként vállalkozik és evégből az illetékes hatóságnál jelentkezik s az ilyen büntetést a jog-