Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Az ügyvédi összeférhetetlenség. Adalék az új Ügyvédi Rendtartás készülő törvényjavaslatához

77 A források felsorolása és az 1894-ik évet megelőző jőgállapot ismertetése után elsősorban az eljegyzéssel foglalkozik. Ennek helyes definitioja után előadja szerző az eljegyzés formális és anyagi kellékeit. Különösen érdekesen az eljegyzés felbontása után beálló következmények fejtegetéseit, ahol különös kiemelést érdemel a térítés és jogalapnélküli .gazdagodás kérdése, hangsúlyozván, hogy e kérdés elbírálásánál nem a házasságjogi, hanem az általános magánjogi szabályok alkalmazandók. Az eljegyzés után, nagyon helyesen, szerző nem követi a házasságjogi törvény sorrendjét, (t. i. nem a házassági akadályokat) hanem logikusan a házasság megkötésére vonatkozó jogszabályokat tárgyalja, kiemelve mindenek előtt, hogy kötelező nálunk a polg. házasság, mert ezt polg. tisztviselő előtt kell megkötni. Ennek a házasság megkötését megelőző kihirdetés beható megbeszélése után, áttér szerző az u- n. házassági akadályokra, amelyeknél négy fokozatot különböztet meg. Az elsőbe sorolja azokat, amelyek a házasság érvényességét nem befolyásolják: a 20 éven aluli kiskorúak, a közeli — közelebbről megjelölt — rokonságban állók házasságát stb. összesen 13 ily akadályt képező tényállással egyenként és részletesen foglalkozik. A második és harmadik fokozatba helyezi szerző azokat az akadályokat amelyeknek fennforgása esetében a házasság semmis vagy megtámadható és helyesen oda konkludál, hogy az ily akadályok ellenére kötött házasság annak megszűnte, vagy bírósági érvénytelenítése előtt fennállónak tekintendő, azután pedig úgy tekintendő', mintha soha meg sem kötötték volna. Ezzel kapcsolatosan tárgyalja szerző a házasfelek vagyonjogi viszonj'ait és e házasságból származott gyermekek joghelyzetét. Ezután egyenként foglalkozik szerző a semmiségi és megtámadási esetekkel igen behatóan, amely részletek azonban helyszűke miatt itt elő nem adhatók. Végül a negyedik fokozatba sorolja szerző azokat az akadályokat, amelyeknek fennforgása dacára megkötött házasság ennek nem tekinthető (matrimonium non existens), ahol egyebek közt említi az u. n. szovjetházasságot, amelyre nézve — amint tudjuk a kir. Kúria kimondta, hogy ez nem házasság. Szerző ebben a kérdésben nem foglalt állást, pedig ez a kérdés külföldön más elbírálást nyert, mert köztudomású, hogy Németországban érvényes házasságot látnak a szovjetházasságban; így van az Angliában is, ahol kezdetben a Kúria álláspontjával azonos jogfelfogás nyilvánult meg, amelytől későbben eltértek. Azt hiszem, hogy maradjunk csak meg a Kúria álláspontja mellett, ha a házasságot nem akarjuk egyszerűen jogügyletnek tekinteni. A házasság hatásaival foglalkozva, szerző először a személyi hatásokat, főkép az ideiglenes és végleges tartást és vele kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Itt említi szerző azt a bir. gyakorlatot, mely szerint, ha az elsőbiróság által megállapított tartási összeget a kötelezett fél kifizette és a felsőbíróság azt az összeget végleg leszállította, a különbözet vissza nem követelhető. Ezt a gyakorlatot szerző helyeselni látszik. Igaz, hogy ily értelmű elvi határozat is van, de ebből nem következik, hogy az a gyakorlat helyes, hanem az, hogy helyesebb gyakorlatot kell provokálni. Ez a mai