Magyar jogi szemle, 1933 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1933 / 2. szám - Korlátolt elmeállapot és bűnözési hajlam

60 De nem lehet akadálya pusztán az erkölcsi defektus, az „erkölcsi elmegyengeség" a megrögzöttség megállapításának s ennek folyományaképen a szigorított dologházba való beutalás kimondásának sem. Erre nézve a Bjt. egyik legutóbbi száma (84. köt. 3. sz. 1932. mára) közölt egy kúriai ítéletet, melyben a kir. Kúria — a kir. ítélőtábla ellenkező értelmű döntésével ellentétben — mintegy elvi éllel mondja ki, hogy: „az 1913. évi XXI. t.-c. 19. §-ában foglalt az a rendelkezés, mely szerint „a nem rendes elmeállapotú egyénre ezen törvény rendelkezéseit, vagyis a dologházba való utalást nem lehet alkalmazni, hasonszerüség címén a szigorított dologház el rend élésénél: kérdésében alkalmazást nem nyerhet", — továbbá, hogy „nem szolgálhat a szig. dologház mellőzésének indokául az, hogy vádlott alacsony intellágentiájánál, csekélyebb szellemi értékénél és a morálisan tompult érzésénél fogva bűncselekmények elkövetésére hajlamosabb". (B. I. 5437/1930.) Helyesen emeli ki ezen itélet indokolása, hogy az a körülmény, hog}^ a vádlott alacsonyabb intelligentiájánál és morális tompultságánál fogva bűncselekmények elkövetésére hajlamosabb, mint egy normális egyén, nem jelenti azt, hogy ő „nem rendes elmeállapotú" egyén. Nézetem szerint azonban a Km. 19. §-ban említett nem rendes elmeállapotú kifejezés nem is egyértelmű a „csekélyebb szellemi értékű" vagy a „morálisan tompult érzésű" elmeorvosi műkifejezésekkel jelölt állapottal. A közveszélyes munkakerülőkről szóló törvényürk is csak az elmebeteg vagy legalább is kóros elmegyengeségben szenvedő, tehát szellemileg és erkölcsileg abnormális egyéniségekre gondolt, vagyis azokra, akikre nézve az elmeorvosi és a bűnügypolitikai irodalom régóta az u. n. gyógyletartóztató intézetek létesítését sürgeti. Ezért rendeli a Km. 19. §-a, hogy az ilyen abnormális elméjű egyéneket a közigazgatási halóságoknak kell átadni s ha már a dologházban derül ki ilyen állapotuk, onnan ki kell őket bocsátani, természetesen azzal a gondolattal, hogy az ilyen fogyatékos elméjű közveszélyes egyéniségek megfelelő elmegyógyintézetbe helyeztessenek el. Olyan egyéneket azonban, akiket a bíróság az orvosi vélemény dacára normális értelmiségüeknek, tehát büntetőjogi beszámítás alá vonhatóknak itélt, nincs okunk a szigorított dologházba utalás alól mentesíteni, sőt ezeket nézetem szerint az egyszerű dologházba is be lehet utalni, mert a Km. 19. §-a mint kiemeltem, nem ezekre vonal kőzik. A korlátolt elmeállapot vagy a morális érzés toinpultsága, ha ennek a fennforgását valamely vádlottnál az orvosi vélemények alapján elfogadtuk is, nem azonos az elmebetegséggel s így az ilyen egyéneket, akik a társadalmi életben rendes foglalkozásra képesek, ha bűnözési hajlamuk, közveszélyes munkakerülésük vagy megrögzöttségük bíróilag megállapíttatott, amint börtönre vagy fegyházra ebtéíhetjük, úgy a szigorított dologházba is aggály nélkül beutalhatjuk. Hiszen a szigorított dologház, mint biztonsági intézkedés épen az ilyen bűnözésre hajlamos, sokszoros visszaeső, tehát közveszélyesnek